Túlélési játékok – Aziza Brahim énekes

Zene

Ebben az évben minden jobb csapból a nyugat-szaharai Aziza Brahim Soutak című albuma folyt, így eshetett meg, hogy – negy­ven­öt európai, világzenei rádiós dj egybehangzó szavazata alapján – a World Music Charts Europe 2014 első helyén zárta az évet. És ez még csak a szolidabbik hír! A lényeg csak most jön: Aziza Brahim december 23-án koncertet ad a Művészetek Palotájában.

Magyar Narancs: Egy algériai menekülttáborban élte le a fél életét. Melyek azok az élmények, amelyek elsőként beugranak abból az időből? Amiket soha nem lehet elfelejteni…

Aziza Brahim: Amíg eszmélni nem kezdtem, fogalmam sem volt arról, hogy egy menekülttáborban élek. A legdöntőbb élményeim a közösségi léthez kötődnek, hiszen olyan nyomorúságos körülmények uralkodtak, hogy a túlélés maximális szolidaritást követelt. A gyerekkoromból amúgy a homokozás maradt meg, és hogy mindig mezítláb jártam.

MN: Ha jól tudom, az édesapjával soha nem találkozott. Érdekelne, mit jelenthet önnek a „szülőföld” vagy a „haza” fogalma.

AB: Édesapám Nyugat-Szahara megszállt részén vesztette életét. A marokkói megszállás szétszakította a családomat, ahogy annyi más családot is. Én a földgolyó egyik legkopárabb és legbarátságtalanabb területén, a Szaharában található tindoufi menekülttáborban születtem. Ez hivatalosan Algériához tartozik, de ettől még számomra Nyugat-Szahara történelme és kultúrája jelenti a hazát.

MN: Mikor, minek a hatására érezte először, hogy énekesnő vagy dalszerző akar lenni?

AB: Mindig is szerettem a zenét, ami nagy segítséget jelentett, hogy kikapcsolhassak. A drasztikus dolgokkal szembeni védekezőmechanizmus volt, ami ugyanakkor igen szórakoztató játéknak is bizonyult. Másrészről pedig a költő nagymamám, Ljadra Mint Mabruk volt jelentős hatással a kibontakozásra. Ő jellemző módon együtteseknek és énekeseknek adta a verseit, és engem is alkotásra buzdított. Amikor elkészült egy-egy újabb darabbal, maga mellé ültetett, majd felolvasta nekem, és kérte, hogy énekeljem el. Ekkor éreztem rá először, hogy milyen varázsa van ennek, és hogy énekes szeretnék lenni.

MN: Kubában tanult ösztöndíjjal, de onnan visszatért a táborba. Miért? Azért is különös ez, mert Kuba sokak számára maga a zene.

AB: Kubában hét évet töltöttem, de a középiskola után már szerettem volna hazatérni a családomhoz. Kuba kétségkívül töké­letes hely a zenei tanulmányokhoz, bennem azonban erősebb volt az a vágy, hogy az enyéimmel lehessek.

MN: Miért költözött végül Spanyolországba?

AB: Kezdetben dolgozni jöttem Spanyolországba, hogy a családomon segíthessek. Aztán idővel a zenei pályafutásom egyengetésére is lehetőség támadt.

MN: Mit kell tudni azokról a zenekarokról – mint a Leyaud és a Yayabo –, melyekkel először dolgozott?

AB: A Leyaud többek közt azért volt olyan fontos a számomra, mert rendkívül lényeges szerepet játszott a hazám kultúrájának terjesztésében. Afféle szupergruppnak is nevezhetjük, hiszen Marien Hassan, Nayim Alal, Suheta és Mahafud Aliyen mind a tagjai voltak. A Yayabo pedig egy igazi zenei fúziós iskolát jelentett számomra, ahol a látóköröm tágult, és amiben nagyon jól éreztem magam.

MN: A mali sivatagi blues – a Tinariwen, a Tamikrest és társaik – szerepet játszott abban, hogy megtalálja a hangját?

AB: Belőlük nem merítettem ihletet, legalábbis tudatosan nem. De nagyon tetszenek, és rendkívül érdekesnek tartom őket – úgyhogy figyelemmel kísérem a munkásságukat azóta, hogy megismertem őket.

MN: Soutak című albuma 2014 legnagyobb rádiós sikere lett. Az észak-mali vallás- és polgárháború milyen mértékben hatott rá? Párhuzamba állítható a hazájában történtekkel?

AB: Mali legutóbbi konfliktu­sai­nak semmi közük ahhoz, ami az én hazámban zajlik. Rám azonban hatással volt, hiszen egy olyan ország zenéjéhez próbáltam közelebb kerülni, amely mindig is elbűvölt, de ahol azt be akarták tiltani, sőt a zenészeknek megtorlástól kellett tartaniuk, ha énekelni kezdtek. Ezek az atrocitások késztettek engem arra, hogy ily módon fejezzem ki a szolidaritásomat. A lemez címének adott Soutak a mi arab dialektusunkban azt jelenti, hogy A te hangod.

(Köszönet Kuster Katalinnak és Méhes Zsuzsannának)

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.