A bábmûvészetre koncentráló fesztivál keretében háromnapos szülõ-gyermek összehangolásnak (lásd még emberkísérletek) lehettünk tanúi. Míg sorban álltunk a hétpecsétes próbákért, még informálódni is lehetett a valahonnan ismerõs többi szülõtõl, például arról, hogyan egyeztethetõ össze a gyereknevelés és a rakendroll. A Bóbita bábszínpadáról elõzetesen megismert mesék szereplõire építették fel a Fogadóban a kalandjátékokat, a Ludas Matyi helyszínen például egy pallón kellett átvinni tojásokat fakanálban, ötórás alvás után teljesen lehetetlen vállalkozás, a Csipkerózsika-várba egy alagúton lehetett bejutni, ez olyasmi, mint az a bizonyos szülõcsatornás pszichológiai teszt, akinek a gyereke átmászott a liánoson, büszke lehetett, hogy nincsen visszamaradt trauma. Az aranyhal tavánál a horgászás volt a fõ projekt, a pecapapák terepe, a háromfejû sárkány barlangjánál pedig lenyomtuk a szörnyeteget, ami semmi nem volt ahhoz képest, hogy végignéztük a galérián a Bábakalács Bábszínház Szomorú királykisasszony címû, magyar népmese alapján készült vígságos papírszínházát nyolc lenyitásban, és négy felnyitásban.
W. S. Gilbertés Arthur Sullivan A Mikádó címû báboperettje a Színház- és Filmmûvészeti Egyetem és a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Egyetem közös produkciójában, a Teátrumban már kevésbé gyermekeknek szóló elõadás volt, de errõl nem kaptunk elõzetes tájékoztatást. Balázs Zoltán rendezésében minden bábot két színész irányított, egyik a mozgását, másik az énekhangját kölcsönözte, természetesen talpig feketében, hogy a Gombár Judit tervezte és Lellei Pál készítette marionettek színpompái még jobban kidomborodjanak. Az egyébként különleges elõadás okozta traumát a Brass In The Five nevû fúvóscsapat parki sétájával lehetett aztán kiheverni.
Millenáris, augusztus 24.
****
