Lemez

Billie – The Original Sound­track

Zene

A világ legnagyobb jazzénekese – állítja James Erskine rendező egész estés dokumentumfilmjének előzetese, és csak egy Billie Holiday-ről (1915–1959) szóló film trailerében fordulhat elő ilyen szereplőlista: Tony Bennett, Count Basie, Charles Mingus és az FBI-kopók, akik rászálltak.

A Holiday arcára vésődött sebek és a sötéten bluesos, félősen reszkető hang keltette imázs elfedte, hogy milyen távlatokat hódított meg művészetében, még ha apró, tétova lépésekkel is. A filmzenelemez releváns válogatást kínál Holiday kicsit csonkán maradt, de így is impozáns katalógusából, bár olykor összemossa a korszakokat, mert az 1939 és 1959 között rögzített, technikailag is nagyon különböző számokat nem kronologikus sorrendben halljuk.

Hátborzongató a Don’t Explain koncertfelvétele a Carnegie Hallból (1956), bár alig hallani a zongorát és a gitárt, miközben túl sok a bőgő (a többi, a borítón felsorolt hangszeres nem játszik, a jelentős jazztörténeti ki­adótól nagyobb pontosság lenne elvárható). A másik akusztikai véglet két új felvétel: hangszeres filmzenebetétek egy príma belga kortárs big banddel, mai hangminőségben. Az albumról persze nem hiányozhat a God Bless the Child, ez Holiday szövege, ahogy a Don’t Explain is. Két örökzöld szerzeménye is hallható, a Fine and Mellow, és a Now or Never. Persze a Strange Fruit sem lenne standard, ha nem ő mutatta volna be, a Lover Mant meg egyenesen neki írták. Az alig több mint fél óra Holiday-jel a lemezen kicsit kevés, de kedvcsinálónak jó ahhoz, hogy a Verve-, Columbia- és Decca/Commodore-összkiadásokat elővegyük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."