Lemez

Billie – The Original Sound­track

Zene

A világ legnagyobb jazzénekese – állítja James Erskine rendező egész estés dokumentumfilmjének előzetese, és csak egy Billie Holiday-ről (1915–1959) szóló film trailerében fordulhat elő ilyen szereplőlista: Tony Bennett, Count Basie, Charles Mingus és az FBI-kopók, akik rászálltak.

A Holiday arcára vésődött sebek és a sötéten bluesos, félősen reszkető hang keltette imázs elfedte, hogy milyen távlatokat hódított meg művészetében, még ha apró, tétova lépésekkel is. A filmzenelemez releváns válogatást kínál Holiday kicsit csonkán maradt, de így is impozáns katalógusából, bár olykor összemossa a korszakokat, mert az 1939 és 1959 között rögzített, technikailag is nagyon különböző számokat nem kronologikus sorrendben halljuk.

Hátborzongató a Don’t Explain koncertfelvétele a Carnegie Hallból (1956), bár alig hallani a zongorát és a gitárt, miközben túl sok a bőgő (a többi, a borítón felsorolt hangszeres nem játszik, a jelentős jazztörténeti ki­adótól nagyobb pontosság lenne elvárható). A másik akusztikai véglet két új felvétel: hangszeres filmzenebetétek egy príma belga kortárs big banddel, mai hangminőségben. Az albumról persze nem hiányozhat a God Bless the Child, ez Holiday szövege, ahogy a Don’t Explain is. Két örökzöld szerzeménye is hallható, a Fine and Mellow, és a Now or Never. Persze a Strange Fruit sem lenne standard, ha nem ő mutatta volna be, a Lover Mant meg egyenesen neki írták. Az alig több mint fél óra Holiday-jel a lemezen kicsit kevés, de kedvcsinálónak jó ahhoz, hogy a Verve-, Columbia- és Decca/Commodore-összkiadásokat elővegyük.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”