Lemez

Brandon Coleman: Resistance

  • - minek -
  • 2018. november 11.

Zene

A remek billentyűst mindenekelőtt onnan ismerhette meg a zenerajongó közönség, ahogy hangszerét és lelkét adta olyan monumentális és emlékezetes produkciókhoz, mint Kamasi Washington 2015-ös The Epic című tripla lemeze (és akkor nem említettük a most őt is kiadó Flying Lotus, Thundercat, Mulatu Astatke vagy éppen Babyface nevét). A Resistance három éven belül a második szólóanyaga, egyszerre tömény és léha, szinte burjánzóan gazdag a zenei leleményekben, ugyanakkor kellően friss és lüktető ahhoz, hogy megmozgasson. Colemant leginkább a hetvenes évekre visszanyúló fúziós jazz-funk hagyomány ihlette meg – nem nagy meglepetés, hogy Herbie Hancock hatására ült a billentyűk mögé (emellett még Peter Framptont szokta emlegetni előképei között, ami már magában is egyfajta poptörténeti kuriózum).

Coleman a funk és a soul bűvöletében olyan gazdagon hangszerelt zenei menüt tálal elénk, ami nyugodtan eszünkbe juttathatja George Clintont és bűntársait – már csak azért is, mert szintén remek zenésztársakkal dolgozik. A dalszerzés, a fő zenei motívumok és énektémák elővezetése az ő feladata – meg kell hagyni, van hozzá kellő orgánuma –, amikor pedig a vendégvokalisták is előlépnek, ahogy Shee­ra az Addictionben vagy éppen N’Dambi a Sundayben, az ad még egy külön csavart a szerzeményekhez. Igazából a kilencvenes-kétezres évek acid jazz/jazzgroove hullámának lecsengése óta kevés ilyen jó ízű, önfeledt lemez készült, már csak ezért is illik megbecsülnünk Coleman Resistance-át.

Brainfeeder/Neon Music, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.