mi a kotta?

Bravo, bello

  • mi a kotta
  • 2015. április 6.

Zene

„6 órakor kocsival Salieriért és Cavalieriért mentem, és felvezettem őket a páholyukba […]. Nem is képzeled, milyen kedvesek voltak, mennyire tetszett nekik, nemcsak a zeném, hanem a szöveg is, és minden együtt. Azt mondták mindketten, hogy olyan opera, amely méltó rá, hogy a legnagyobb uralkodó előtt a legünnepélyesebb alkalommal előadják. És minden bizonnyal még gyakran meg fogják hallgatni, mert még nem láttak ennél szebb és kellemesebb színdarabot. Salieri mindent nagy figyelemmel kísért és nézett végig, és a nyitánytól az utolsó kórusig nem volt szám, amely egy bravót vagy bellót ne csalt volna ajkaira, és nem tudtak hová lenni a hálától figyelmemért, mert amúgy is el akartak jönni tegnap az operába, de akkor már négy órakor be kellett volna ülniük – így pedig mindent kényelmesen láthattak és hallhattak.” Alig másfél hónappal a halála előtt Mozart büszkélkedett ily lelkesen egyik levelében a sikerrel, amelyet új operája nemcsak a közönség, de lám, a szakma körében is learatott. A kor nagy énekesnője, Cavalieri asszony meg az utóbb oly igaztalan hírbe keveredő zeneszerző-kolléga, Antonio Salieri A varázsfuvola egyik előadását fogadta ily egyértelmű tetszéssel, s az elkövetkező napokban e tárgyban mi is elmorzsolhatunk majd néhány brávót és bellót, hiszen a karmester és rendező Fischer Iván ezúttal ezt az operát bocsátja a Fesztiválzenekar közönsége elé, remek nemzetközi énekesgárda összeválogatásával (Nemzeti Hangversenyterem, március 7., 9. és 11., hét óra).

A vokális zene, színpadi játékkal vagy anélkül, egyebekben is a hét erős vonulatát képezi majd. Így vasárnap kétszer is várja a gyerekeket és szüleiket a Nemzeti Filharmonikusok matinéoperája, a Pomádé király új ruhája: Philipp György mindig eleven rendezésében, Antal Mátyás vezényletével (Fesztivál Színház, március 8., tizenegy és három óra). Kovács János és az MR zenei együttesei Bach h-moll miséjét adományozzák majd nekünk (Zeneakadémia, március 10., fél nyolc), a Filharmóniai Társaság Zenekarának bérleti estjén Pinchas Steinberg Mahler 3. szimfóniáját vezényli – kórussal és Schöck Atala szólójával (operaház, március 9., fél nyolc), Vashegyi György pedig beszélgetős koncerten fogja elénk vezetni Händel három oratorikus remekművét (Zeneakadémia, már­cius 7., hét óra). Halle (s persze London) büszkeségétől egy teljes oratórium is vár reánk e napokban: a Saul, méghozzá Németh Pál és a Savaria Barokk Zenekar koncertjén (BMC, március 10., hét óra).

Az Óbudai Danubia Zenekar koncertjének ajánlásával végezzük: a Hámori Máté által elvezényelendő program csupa 19. századi francia slágerművet ígér (Zeneakadémia, március 6., fél nyolc). „Mindent tud, csak a tapasztalatlanság hiányzik belőle” – dicsérte és kicsinyelte egyszerre Camille Saint-Saëns-t Hector Berlioz, s ezen a koncerten kétszeresen is mérlegre vethetjük e találónak tetsző megállapítást, hiszen Saint-Saëns F-dúr zongoraversenye mellett Berlioz Fantasztikus szimfóniája is ott szerepel majd a műsoron, ha tetszik, demonstrációs ellenpélda gyanánt.

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.