mi a kotta?

Bravo, bello

  • mi a kotta
  • 2015. április 6.

Zene

„6 órakor kocsival Salieriért és Cavalieriért mentem, és felvezettem őket a páholyukba […]. Nem is képzeled, milyen kedvesek voltak, mennyire tetszett nekik, nemcsak a zeném, hanem a szöveg is, és minden együtt. Azt mondták mindketten, hogy olyan opera, amely méltó rá, hogy a legnagyobb uralkodó előtt a legünnepélyesebb alkalommal előadják. És minden bizonnyal még gyakran meg fogják hallgatni, mert még nem láttak ennél szebb és kellemesebb színdarabot. Salieri mindent nagy figyelemmel kísért és nézett végig, és a nyitánytól az utolsó kórusig nem volt szám, amely egy bravót vagy bellót ne csalt volna ajkaira, és nem tudtak hová lenni a hálától figyelmemért, mert amúgy is el akartak jönni tegnap az operába, de akkor már négy órakor be kellett volna ülniük – így pedig mindent kényelmesen láthattak és hallhattak.” Alig másfél hónappal a halála előtt Mozart büszkélkedett ily lelkesen egyik levelében a sikerrel, amelyet új operája nemcsak a közönség, de lám, a szakma körében is learatott. A kor nagy énekesnője, Cavalieri asszony meg az utóbb oly igaztalan hírbe keveredő zeneszerző-kolléga, Antonio Salieri A varázsfuvola egyik előadását fogadta ily egyértelmű tetszéssel, s az elkövetkező napokban e tárgyban mi is elmorzsolhatunk majd néhány brávót és bellót, hiszen a karmester és rendező Fischer Iván ezúttal ezt az operát bocsátja a Fesztiválzenekar közönsége elé, remek nemzetközi énekesgárda összeválogatásával (Nemzeti Hangversenyterem, március 7., 9. és 11., hét óra).

A vokális zene, színpadi játékkal vagy anélkül, egyebekben is a hét erős vonulatát képezi majd. Így vasárnap kétszer is várja a gyerekeket és szüleiket a Nemzeti Filharmonikusok matinéoperája, a Pomádé király új ruhája: Philipp György mindig eleven rendezésében, Antal Mátyás vezényletével (Fesztivál Színház, március 8., tizenegy és három óra). Kovács János és az MR zenei együttesei Bach h-moll miséjét adományozzák majd nekünk (Zeneakadémia, március 10., fél nyolc), a Filharmóniai Társaság Zenekarának bérleti estjén Pinchas Steinberg Mahler 3. szimfóniáját vezényli – kórussal és Schöck Atala szólójával (operaház, március 9., fél nyolc), Vashegyi György pedig beszélgetős koncerten fogja elénk vezetni Händel három oratorikus remekművét (Zeneakadémia, már­cius 7., hét óra). Halle (s persze London) büszkeségétől egy teljes oratórium is vár reánk e napokban: a Saul, méghozzá Németh Pál és a Savaria Barokk Zenekar koncertjén (BMC, március 10., hét óra).

Az Óbudai Danubia Zenekar koncertjének ajánlásával végezzük: a Hámori Máté által elvezényelendő program csupa 19. századi francia slágerművet ígér (Zeneakadémia, március 6., fél nyolc). „Mindent tud, csak a tapasztalatlanság hiányzik belőle” – dicsérte és kicsinyelte egyszerre Camille Saint-Saëns-t Hector Berlioz, s ezen a koncerten kétszeresen is mérlegre vethetjük e találónak tetsző megállapítást, hiszen Saint-Saëns F-dúr zongoraversenye mellett Berlioz Fantasztikus szimfóniája is ott szerepel majd a műsoron, ha tetszik, demonstrációs ellenpélda gyanánt.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.