Koncert

Moritz von Oswald Trio Feat. Tony Allen, M. Loderbauer

  • - minek -
  • 2015. április 6.

Zene

Ritka alkalom, hogy egy színpadon ennyi élő legendát fülelhetünk meg – ráadásul úgy, hogy a közös zenélés szinte minden ponton klappol! Moritz von Oswald még a Neue Deutsche Welle-időkben kezdte pályafutását (Palais Schaumburg, dob) hogy idővel az utóbbi évtizedek egyik legbefolyásosabb, legtöbbet hivatkozott elektronikus zenekészítőjévé avanzsáljon. Amikor Max Loderbauerrel kezdett dolgozni (aki egykor a Sun Electric duó tagjaként készített zenéket), gyorsan kiderült, hogy rokonlélekkel hozta össze a sors – néhány éve pedig összeálltak a nigériai doboslegendával, Tony Allennel (aki még Fela Kuti oldalán igazolta kivételes virtuozitását), és ezzel egészen új dimenziók nyíltak meg előttük.

A Trafó színpadán gyorsan kiderül, hogyan működik a sajátos tri­cikli: Loderbauer dobja fel rendre az analóg kütyükből elővarázsolt témákat, hol egyszerűnek tűnő, ámde annál rafináltabb groove-okat, néha szinte már félkész kompozíciókat – Oswald pedig még működő fél kezével aprólékosan effektezi ezeket. És Tony Allennek (hangsúlyoznunk kell: idén tölti be a 75-öt) elég csak meghallania az afrobeat- és dubmintá­zatokkal átszőtt repetitív technoid struktúrákat, és máris virtuóz, néha alig követhető, mégis maguktól értetődőnek tűnő ritmusokká tördeli az analóg hangképeket. Allen dobolása maga a finomság, a látszólagos lazaság és tökéletes elegancia: mozdulatai takarékosan és hibátlanul, szépen kivitelezettek, a dob hangja nem nyomja el, pusztán keretbe foglalja és újrarétegezi a keze alá diktált változatos, magukban is rafinált elektronikus zenei textúrákat. A szemünk előtt, a fülünk hallatára mixelődik össze az élő zenei hangzás és az analóg elektronika: az organikusan örvénylő végeredmény lenyűgöz, ugyanakkor ellenállhatatlanul mozgatni kezd. A minden szemszögből élvezetesnek tűnő csapatmunka megérdemelt, frenetikus sikert arat – végül csak egy ráadást adnak, pedig volna igény többre is.

Trafó, február 28.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.