Talán művészi érdemein felül dicsérjük Bryan Adamset, ha a könnyűzene egyik nagy túlélőjeként emlegetjük, pedig ha egymás mellé rakjuk, mondjuk, a Run to You-t, az Everything I Do-t, a Cloud #9-t, no meg a That’s Rock and Rollt a most nálunk is megturnéztatott Get Up!-ról, egyértelművé válik, hogy a kanadai születésű pop-rock sztár mindig tökéletes időzítéssel csatlakozott rá a globális slágertrendekre. Kezdetben a stadionrockot értelmezte újra azok számára, akiknek a Def Leppardban, a Mötley Crüe-ben, de még a Kissben is túl hangos volt a riffelés, majd az MTV-ben is megtolt, filmzeneballadás vonalon slisszolt a slágerlisták élére, hogy az ezredfordulón még az elektronikával felvizezett popzenével is megbarátkozzon. A tavalyi Get Up! Buddy Holly naivan álmodozó rock and rollját idéző dalaival pedig felüljön a tízes éveken átmasírozó retróvonatra.
Aktuális koncertjét a negyvenpluszos párokat még mindig tizenötpluszos belépők kicsengetésére késztető balladák és – szerencsénkre – a jó öreg arénarock dominálják, nevezetesen a sztárstátuszt meghozó Reckless album 84-ből, amiről hat számot is eljátszik a hangra nem, de külsőre gyorsan öregedő énekes. Épp ilyen álmos, őszi estére illő, családbarát rockzenélés folyik tehát a színpadon, de a koreografált poénoktól a rákos rajongónak ajánlott dalig minden, mástól hatásvadásznak ható gesztus közvetlennek tűnik és emberinek, mert a szíveket túlságosan komoly arccal facsaró Bryan Adams amúgy egészséges öniróniával közelít a koncertezéshez. Poénra veszi az első sorban sikító rajongót és a gitárszólózást egyaránt, a ráadásban pedig a mobiltelefonnal kivilágított All For You mellett Eddie Cochran és Elvis Presley is előkerül, így végül Adams úgy vonulhat le a színpadról, ahogy a nyolcvanas évek elején fellépett oda: korszakos zenészek jól fésült és profin szórakoztató kistestvéreként.
Budapest Sportaréna, október 10.
