mi a kotta?

Könnyek, Judit, könnyek

  • mi a kotta
  • 2016. november 13.

Zene

„Ma érted hullt a könnyem, / Azt álmodám, halott vagy rég. / Fölébredek, és a könnyem / Még sokáig arcomon ég. // Ma érted hullt a könnyem / Azt álmodám, elhagysz már. / Fölébredek: tovább sírtam / A néma éjen át. // Ma érted hullt a könnyem, / Azt álmodám, hű vagy Te még. / Fölébredek, s egyre sírok / Két szemem könnyben ég.” Lám, a romantika szerelmes poétája, jelen esetben Heinrich Heine (festményünkön), ha sírni akart, akkor bizony törik-szakad sírt is. A könnyek árja áttört minden gátat, s természetesen a kor dalirodalmát is elárasztotta, s az érzékeny keblű közönség azóta is kedvvel hallgatja például Robert Schumann dalciklusát, a Dichterliebét, melyben az idézett Heine-sorok is felhangzanak. A ciklus 1840-ből való, „a dal évéből”, amikor a boldog házas komponista csak úgy ontotta magából a dalokat: e sorozatot és még vagy egy tucat másik Heine-verset éppenséggel egy bő hét leforgása alatt komponálta meg. Minderről Kovács Sándor zenetörténész mesél majd többet, okosabbat és szórakoztatóbbat a Bartók rádió Zenebeszéd című sorozatának következő szombat délutánján, ahol is Fülei Balázs zongorakísérete mellett Megyesi Zoltán tenor fogja elénekelni Schumann dalciklusát (Magyar Rádió Márványterme, október 15., három óra).

Az érzelmek parttalan áradása a XIX. századi operairodalomban sem volt éppenséggel ismeretlen jelenség, amint arról Kolonits Klára vasárnap esti koncertjén is meggyőződhetünk majd (Erkel Színház, október 16., fél nyolc). Szerelmi eufória és halálos elkeseredettség, tébolyult hatalomvágy és az önfeláldozó honszeretet eksztázisa váltakozik majd Verdi, Donizetti és Rossini áriáiban és kettőseiben, szóval egyhangúságtól a legkevésbé sem kell tartanunk.

Ezek a napok mindemellett mégis főleg a zongoristáké lesznek, hiszen két világhírű – ám korántsem rokon alkatú – pianista is vendégeskedik majd Budapesten. Péntek este a megjelenésében a francia művészfilmek szépfiúit idéző David Fray ül ki a Zeneakadémia pódiumára, hogy Robert Schumanntól és felfedezettjétől, Johannes Brahmstól zongorázzon egy estére valót (október 14., fél nyolc). Jövő csütörtökön azután az orosz Nikolai Lugansky érkezik közénk, hogy úgy is, mint a Csajkovszkij-versenyen egykor diadalmaskodó művész a gyakori sírásrohamoktól gyötört komponista Évszakok című zongoraciklusából is játsszon majd, Schubert, Rahmanyinov és Franck művei mellett (Nemzeti Hangversenyterem, október 20., fél nyolc). No, és lesz még egy jeles hazai zongoristánk is: Balog József, aki Liszt Ferenc 12 transzcendens etűdjének előadására vállalkozik kedd este (Magyar Rádió Márványterme, október 18., hét óra).

S ugyancsak kedd este élőben ünnepelhetjük, sőt közönségtalálkozón is láthatjuk-hallhatjuk majd az idős lengyel mestert, Krzysztof Pendereckit, akinek a műveiből a BMC-ben szinte reprezentatív mintát kaphatunk, méghozzá olyan jeles (vonós)művészek előadásában, mint Kokas Katalin, Bársony Péter, Rohmann Ditta, valamint a klarinétos Bartek Zsolt (Budapest Music Center könyvtára, október 18., 18 óra).

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.