mi a kotta?

Könnyek, Judit, könnyek

  • mi a kotta
  • 2016. november 13.

Zene

„Ma érted hullt a könnyem, / Azt álmodám, halott vagy rég. / Fölébredek, és a könnyem / Még sokáig arcomon ég. // Ma érted hullt a könnyem / Azt álmodám, elhagysz már. / Fölébredek: tovább sírtam / A néma éjen át. // Ma érted hullt a könnyem, / Azt álmodám, hű vagy Te még. / Fölébredek, s egyre sírok / Két szemem könnyben ég.” Lám, a romantika szerelmes poétája, jelen esetben Heinrich Heine (festményünkön), ha sírni akart, akkor bizony törik-szakad sírt is. A könnyek árja áttört minden gátat, s természetesen a kor dalirodalmát is elárasztotta, s az érzékeny keblű közönség azóta is kedvvel hallgatja például Robert Schumann dalciklusát, a Dichterliebét, melyben az idézett Heine-sorok is felhangzanak. A ciklus 1840-ből való, „a dal évéből”, amikor a boldog házas komponista csak úgy ontotta magából a dalokat: e sorozatot és még vagy egy tucat másik Heine-verset éppenséggel egy bő hét leforgása alatt komponálta meg. Minderről Kovács Sándor zenetörténész mesél majd többet, okosabbat és szórakoztatóbbat a Bartók rádió Zenebeszéd című sorozatának következő szombat délutánján, ahol is Fülei Balázs zongorakísérete mellett Megyesi Zoltán tenor fogja elénekelni Schumann dalciklusát (Magyar Rádió Márványterme, október 15., három óra).

Az érzelmek parttalan áradása a XIX. századi operairodalomban sem volt éppenséggel ismeretlen jelenség, amint arról Kolonits Klára vasárnap esti koncertjén is meggyőződhetünk majd (Erkel Színház, október 16., fél nyolc). Szerelmi eufória és halálos elkeseredettség, tébolyult hatalomvágy és az önfeláldozó honszeretet eksztázisa váltakozik majd Verdi, Donizetti és Rossini áriáiban és kettőseiben, szóval egyhangúságtól a legkevésbé sem kell tartanunk.

Ezek a napok mindemellett mégis főleg a zongoristáké lesznek, hiszen két világhírű – ám korántsem rokon alkatú – pianista is vendégeskedik majd Budapesten. Péntek este a megjelenésében a francia művészfilmek szépfiúit idéző David Fray ül ki a Zeneakadémia pódiumára, hogy Robert Schumanntól és felfedezettjétől, Johannes Brahmstól zongorázzon egy estére valót (október 14., fél nyolc). Jövő csütörtökön azután az orosz Nikolai Lugansky érkezik közénk, hogy úgy is, mint a Csajkovszkij-versenyen egykor diadalmaskodó művész a gyakori sírásrohamoktól gyötört komponista Évszakok című zongoraciklusából is játsszon majd, Schubert, Rahmanyinov és Franck művei mellett (Nemzeti Hangversenyterem, október 20., fél nyolc). No, és lesz még egy jeles hazai zongoristánk is: Balog József, aki Liszt Ferenc 12 transzcendens etűdjének előadására vállalkozik kedd este (Magyar Rádió Márványterme, október 18., hét óra).

S ugyancsak kedd este élőben ünnepelhetjük, sőt közönségtalálkozón is láthatjuk-hallhatjuk majd az idős lengyel mestert, Krzysztof Pendereckit, akinek a műveiből a BMC-ben szinte reprezentatív mintát kaphatunk, méghozzá olyan jeles (vonós)művészek előadásában, mint Kokas Katalin, Bársony Péter, Rohmann Ditta, valamint a klarinétos Bartek Zsolt (Budapest Music Center könyvtára, október 18., 18 óra).

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.