Koncert

Budapesti Vonósok & Louise Alder

  • - kyt -
  • 2015. május 30.

Zene

Az egyszerre emelkedetten ódon és hűvösen posztmodern hangulatú koncertteremben ezúttal is átsegített a bámészkodás a kissé hosszúnak tűnő várakozási időn. Aztán nagy elánnal csapott bele a zenekar Grieg Holberg-szvitjébe, pontosabban a Szvit Holberg idejéből című darabba, amely a dán-norvég humanista drámaíró születésének kétszázadik évfordulójára készült, valóban számos barokkos utalással. A hegedűk mintha el-elszakadtak volna olykor Pilz János koncertmester változatlanul lendületes irányításától, szerencsére nem annyira, hogy súlyos csorba esett volna a darab könnyű befogadhatóságán.

Gerald Finzi angol zeneszerző a 20. század elején élt, kórusművei mellett kivételnek tekinthető Dies natalis című, szoprán hangra és vonósokra írott, kissé túlságosan is sokirányúnak tűnő darabja, melynek szólistájaként a szintén angol Louise Alder mutatta meg figyelemre méltó képességeit. Egyfajta előleg volt ez, a második részben elhangzó Mozart-mű, az Exsultate, jubilate felvezetéseként.

Előbb még meghallgattuk Haydn G-dúr „Palindrome” szimfóniáját az oda-vissza lejátszott menüett-tétellel. A mű előadását megint csak komoly intenzitással, egyre erőteljesebb tempóban irányította a koncertmester, és ez olykor a dinamikai egyhangúság benyomását keltette.

Végül elérkezett a hangverseny fénypontja. Mozart motettának, egyházi használatra szánt műve igencsak kitört a szándékolt keretek közül, és szépséges koncertária élményét nyújtotta. Louise Alder, aki nemcsak a hangjával, de ­szem­látomást kiváló szabójának tény­kedésétől alighanem függetlenül remek termetével is lenyűgözte a közönséget, képzett, erőteljes és magabiztos énekével valóban képes volt meg­jeleníteni és átadni az örvendezés és ünneplés érzését. A nem szűnő tapsnak köszönhetően az utolsó tételt még egyszer meghallgathattuk, és a zenekar is üdvözült mosollyal jutalmazta Alder produkcióját.

BMC, április 26.

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.

Mi történik a föld alatt?

A Nemzeti Nagykönyvtár könyvkiadói részlegén szolgálatot teljesítő Becsey Gergely egy emberi füldarabot talált az egyik könyvszállító kocsi platóján, majd a szintén könyvtáros barátjával, Zoltánnal nyomozni kezdenek.