Koncert

Budapesti Vonósok & Louise Alder

  • - kyt -
  • 2015. május 30.

Zene

Az egyszerre emelkedetten ódon és hűvösen posztmodern hangulatú koncertteremben ezúttal is átsegített a bámészkodás a kissé hosszúnak tűnő várakozási időn. Aztán nagy elánnal csapott bele a zenekar Grieg Holberg-szvitjébe, pontosabban a Szvit Holberg idejéből című darabba, amely a dán-norvég humanista drámaíró születésének kétszázadik évfordulójára készült, valóban számos barokkos utalással. A hegedűk mintha el-elszakadtak volna olykor Pilz János koncertmester változatlanul lendületes irányításától, szerencsére nem annyira, hogy súlyos csorba esett volna a darab könnyű befogadhatóságán.

Gerald Finzi angol zeneszerző a 20. század elején élt, kórusművei mellett kivételnek tekinthető Dies natalis című, szoprán hangra és vonósokra írott, kissé túlságosan is sokirányúnak tűnő darabja, melynek szólistájaként a szintén angol Louise Alder mutatta meg figyelemre méltó képességeit. Egyfajta előleg volt ez, a második részben elhangzó Mozart-mű, az Exsultate, jubilate felvezetéseként.

Előbb még meghallgattuk Haydn G-dúr „Palindrome” szimfóniáját az oda-vissza lejátszott menüett-tétellel. A mű előadását megint csak komoly intenzitással, egyre erőteljesebb tempóban irányította a koncertmester, és ez olykor a dinamikai egyhangúság benyomását keltette.

Végül elérkezett a hangverseny fénypontja. Mozart motettának, egyházi használatra szánt műve igencsak kitört a szándékolt keretek közül, és szépséges koncertária élményét nyújtotta. Louise Alder, aki nemcsak a hangjával, de ­szem­látomást kiváló szabójának tény­kedésétől alighanem függetlenül remek termetével is lenyűgözte a közönséget, képzett, erőteljes és magabiztos énekével valóban képes volt meg­jeleníteni és átadni az örvendezés és ünneplés érzését. A nem szűnő tapsnak köszönhetően az utolsó tételt még egyszer meghallgathattuk, és a zenekar is üdvözült mosollyal jutalmazta Alder produkcióját.

BMC, április 26.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.