mi a kotta?

Megdöflek

  • mi a kotta
  • 2015. május 30.

Zene

„Kis pulykám, légy biztos ebben:

Fölnyársal vasdarabom!

Nemsokára véred cseppen,

Készen áll már a csapom!

Melleden vagy hasadon

Fúrjalak ki? Nem tom’ még én,

Ámde szentül fogadom:

Megdöflek a versem végén!”

 

Rostand verses drámájának (párbaj)hőse, Cyrano de Bergerac rímelt így balladát, miközben kardja hegyére készült tűzni egy pökhendi uracskát, s a nagy orrú lovag e hét végén a koncertteremben is elénk lép majd. A Budapesti Fesztiválzenekar esedékes koncertjeit ugyanis az 1941-ben elhunyt holland zeneszerző, Johan Wagenaar 1905-ös Cyrano de Bergerac-nyitánya indítja majd (Nemzeti Hangversenyterem, május 1. és 2., háromnegyed nyolc). Ugyanitt nem csupán a nyitószám, de a karmester is holland lesz Jaap van Zweden személyében, aki honfitársa kompozícióját követően Beethoven B-dúr zongoraversenyében a nagy tehetségű és igen fotogén David Frayt (képünkön) fogja kísérni.

„A szó legszorosabb értelmében vett zongorakoncert, amelyet Mozart és Saint-Saëns zongoraversenyeinek szellemében írtam. Véleményem szerint egy versenymű zenéje lehet vidám és csillogó, nem kell mindenáron mélységre vagy drámai hatásra törekednie…” Ezt persze nem Beethoven, hanem már Maurice Ravel írta a maga G-dúr zongoraversenyéről, mely „vidám és csillogó” művet a Budapesti Filharmóniai Társaság hétfői hangversenyén hallhatjuk majd (operaház, május 4., fél nyolc). Ezen az estén az olasz Benedetto Lupo fog zongorázni, a karmester pedig a szlovén Marco Letonja lesz, aki némi Prokofjevet és Rahmanyinovot is húzat a zenekarral a Ravel-versenymű köré.

A hét fő vendégei mindazonáltal keddre ígérkeznek, hiszen Jurij Tyemirkanovval az élen Pestre érkezik a Szentpétervári Filharmonikus Zenekar, valamint koncertjük szólistája, a nagyszerű Julia Fischer (Nemzeti Hangversenyterem, május 5., fél nyolc). A zongoristának is meglehetős hegedűművész Brahms Hegedűversenyét játssza majd, szóval olyan versenyművet, amelyre ráillenek – a Brahmsot amúgy is riasztó példának tekintő – Ravel szavai. De ez minket nem fog elriasztani, az fix. A szentpéterváriak az Eroicát, az MR Szimfonikusok ellenben a IX. szimfóniát adják majd Beethoventől a maguk szerdai koncertjén, ahol e műkolosszus társaságában egy kortárs magyar szerzemény is megmérettetik: Zombola Péter Passiója (Nemzeti Hangversenyterem, május 6., fél nyolc).

Csütörtökre aztán jut még a szerencséseknek egy est Várjon Dénessel, aki Bachot és Mendelssohnt fog zongorázni a Concerto Budapest kíséretében (Zeneakadémia, május 7., fél nyolc). A karmester ezúttal az oboaművészként (is) ünnepelt Hansjörg Schellenberger lesz, s ha már sikerült ily oldottan a fafúvósok felé kanyarodnunk, hát említsük meg a hét klarinétmutatványát, amellyel Karel Dohnal lép majd elénk (BMC, Opus jazz club, május 5., nyolc óra). Stockhausen 1975-ös Harlekinjét játssza majd a cseh klarinétos: nemcsak a hangszerét fújva, hanem teljes erő- és testbedobással megteremtve egyfajta zenei mozgásszínházat.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.