mi a kotta?

Megdöflek

  • mi a kotta
  • 2015. május 30.

Zene

„Kis pulykám, légy biztos ebben:

Fölnyársal vasdarabom!

Nemsokára véred cseppen,

Készen áll már a csapom!

Melleden vagy hasadon

Fúrjalak ki? Nem tom’ még én,

Ámde szentül fogadom:

Megdöflek a versem végén!”

 

Rostand verses drámájának (párbaj)hőse, Cyrano de Bergerac rímelt így balladát, miközben kardja hegyére készült tűzni egy pökhendi uracskát, s a nagy orrú lovag e hét végén a koncertteremben is elénk lép majd. A Budapesti Fesztiválzenekar esedékes koncertjeit ugyanis az 1941-ben elhunyt holland zeneszerző, Johan Wagenaar 1905-ös Cyrano de Bergerac-nyitánya indítja majd (Nemzeti Hangversenyterem, május 1. és 2., háromnegyed nyolc). Ugyanitt nem csupán a nyitószám, de a karmester is holland lesz Jaap van Zweden személyében, aki honfitársa kompozícióját követően Beethoven B-dúr zongoraversenyében a nagy tehetségű és igen fotogén David Frayt (képünkön) fogja kísérni.

„A szó legszorosabb értelmében vett zongorakoncert, amelyet Mozart és Saint-Saëns zongoraversenyeinek szellemében írtam. Véleményem szerint egy versenymű zenéje lehet vidám és csillogó, nem kell mindenáron mélységre vagy drámai hatásra törekednie…” Ezt persze nem Beethoven, hanem már Maurice Ravel írta a maga G-dúr zongoraversenyéről, mely „vidám és csillogó” művet a Budapesti Filharmóniai Társaság hétfői hangversenyén hallhatjuk majd (operaház, május 4., fél nyolc). Ezen az estén az olasz Benedetto Lupo fog zongorázni, a karmester pedig a szlovén Marco Letonja lesz, aki némi Prokofjevet és Rahmanyinovot is húzat a zenekarral a Ravel-versenymű köré.

A hét fő vendégei mindazonáltal keddre ígérkeznek, hiszen Jurij Tyemirkanovval az élen Pestre érkezik a Szentpétervári Filharmonikus Zenekar, valamint koncertjük szólistája, a nagyszerű Julia Fischer (Nemzeti Hangversenyterem, május 5., fél nyolc). A zongoristának is meglehetős hegedűművész Brahms Hegedűversenyét játssza majd, szóval olyan versenyművet, amelyre ráillenek – a Brahmsot amúgy is riasztó példának tekintő – Ravel szavai. De ez minket nem fog elriasztani, az fix. A szentpéterváriak az Eroicát, az MR Szimfonikusok ellenben a IX. szimfóniát adják majd Beethoventől a maguk szerdai koncertjén, ahol e műkolosszus társaságában egy kortárs magyar szerzemény is megmérettetik: Zombola Péter Passiója (Nemzeti Hangversenyterem, május 6., fél nyolc).

Csütörtökre aztán jut még a szerencséseknek egy est Várjon Dénessel, aki Bachot és Mendelssohnt fog zongorázni a Concerto Budapest kíséretében (Zeneakadémia, május 7., fél nyolc). A karmester ezúttal az oboaművészként (is) ünnepelt Hansjörg Schellenberger lesz, s ha már sikerült ily oldottan a fafúvósok felé kanyarodnunk, hát említsük meg a hét klarinétmutatványát, amellyel Karel Dohnal lép majd elénk (BMC, Opus jazz club, május 5., nyolc óra). Stockhausen 1975-ös Harlekinjét játssza majd a cseh klarinétos: nemcsak a hangszerét fújva, hanem teljes erő- és testbedobással megteremtve egyfajta zenei mozgásszínházat.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.