Ifj. Fogarasi László 1980. szeptember 14-én született Kaposváron, és a szintén Somogy megyei Mernyén nevelkedett. Kamaszként a hiphopot és a technót szerette, és állítólag a francia producer, DJ Cam egyik lemezének hatására kezdett el nyitni az easy listening felé. A Yonderboi nevet William Gibson legendás cyberpunk regényéből, a Neurománcból merítette – ott hívják az egyik mellékszereplőt Lupus Yonderboynak.
Újfajta látásmód
A gimnáziumot Kaposváron végezte, és a középiskolás évei során hozta össze a sors Zságer Balázzsal, aki így mesélt az első találkozásukról: „Egy szilveszteri buliban játszottam az akkori zenekarommal, a Garderobe-bal, és ő is ott volt. Elkezdtünk beszélgetni, és felkértem, hogy remixelje az egyik dalunkat. Az volt a vicces, hogy Yondert a hangszeres dolgok érdekelték, engem inkább az elektronika. Nekem tetszett az az újfajta látásmód, amivel ő hozzányúlt a zenékhez. Sokat hangmintázott, és úgy kezelte a hanganyagomat, mint egy soksávos sampling cuccot. Elkezdtünk felvételeket készíteni, és ebből kialakult egy közös produceri munka, ami a Trevira Modern nevet kapta.”
A kilencvenes évek második felében figyeltek fel Yonderre a hazai elektronikus színtér underground berkeiben. Ha az ember az Arcanum.hu-n rákeres a nevére, a legrégebbi találat egy 1998. márciusi cikk a FREEE magazinból. A lap hírrovatában említik a Future Sound of Budapest 2 című válogatáslemezt, amelyen többek között Marcel, az Anima Sound System és az Árral Szemben mellett az ő trackje is szerepel. Ez volt a Pink Solidism, a Doors-féle Riders on the Storm átirata. Nem sokkal később jött az első saját megjelenés is, az öt dalt tartalmazó Cinnamon Kisses című EP, amelyet a Juice Records jelentetett meg, és amely a Lupus Yonderboi Guidebook Chapter One alcímre hallgatott. Ez további érdeklődést generált, és részben ennek az eredménye volt, hogy felkérték, legyen közreműködő Kamarás Iván Bombajó című lemezén. Az albumot gondozó, színészként és rendezőként is ismert Vajdai Vilmos Yondert és Zságert bízta meg azzal, hogy a retrós, esztrád jellegű dalok zenei részét kibontakoztassa.
Yonderboi időközben sikeres érettségi vizsgát tett Kaposváron, majd ezt követően Zságerrel együtt Budapestre költöztek. Jó ideig közös albérletben laktak, és a már említett Trevira Modern nevű projektjüket szerették volna fejleszteni, amihez szükségük volt egy női énekesre. Kutzora Edina így emlékszik vissza: „Én is somogyi vagyok, de Yonderrel Budapesten találkoztam először. Mentem az utcán, szembejött Balázs, akit már ismertem, és vele volt Yonder is. Bemutatott neki, és már ott, az utcán mondták, hogy az új projektjükbe szeretnének női hangot. Aztán pár hét múlva megint összefutottam velük egy rendezvényen a Feneketlen-tónál, és másnap már randiztam is Yonderrel.”
Szintén ekkortájt került a képbe Széll László, aki az UCMG nevű német kiadó magyar részlegét, az Ugar Recordsot vezette. Ő volt az, aki felkérte Yonderboit egy szólólemez elkészítésére. „Mind a ketten azzal a lendülettel költöztünk Budapestre – emlékszik vissza Zságer –, hogy a Trevira Modernnel megváltjuk a világot. De Yondernek már volt szerződése az UCMG-vel. Emiatt meg kellett csinálnia egy szólóalbumot, és úgy tűnt, mintha ez teher lenne neki, mert inkább a Trevirával foglalkozna. De az a lendület, amelyik a Trevirát övezte, átfolyt a Yonderboi-lemezbe, és ezután már csak erre koncentráltunk. Úgy költöztünk Budapestre, hogy lényegében azonnal egy műhelymunkába csöppentünk.”
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
