„Online koncert”. Meg kell barátkoznunk a kifejezéssel, hiszen más lehetőségünk a közeljövőben nemigen lesz, ha (legalább félig-meddig) élő zenére vágyunk. Szerencsére a modern technika gond nélkül lehetővé teszi a valós idejű közvetítéseket, mindazonáltal számos további kérdés felmerül. Átjön-e a bulihangulat a képernyőn keresztül? Van-e esély interaktivitásra? Mennyire lesznek zavarban a zenekar tagjai, akik végső soron mégiscsak az üres teremnek játszanak?
Ezekre kerestem a választ, amikor elindítottam a jó előre beharangozott streamet Carson Coma YouTube-csatornáján. Bár több mint ezren tettek ugyanígy, a zenészeknek alkalmazkodniuk kellett az új helyzethez, hogy a helyszínen nincs közönségük. A dolog úgy kezdődött, hogy a legelején megmutatták a setlistet, amely mindössze ennyi volt: „Valami csak lesz”. Ebben a szellemiségben zajlott a következő másfél óra, koncertnek csak nagy jóindulattal volt nevezhető, inkább egy próbához, vagy még inkább szabad improvizációhoz hasonlított.
Összességében legalább annyit sztorizgattak, röhögtek egymáson, és játszottak rövid részleteket a nézők által kommentben kért ismert slágerekből (ezt is direkt rosszul), mint amennyi időt tényleges zenéléssel töltöttek. Egy ponton a backstage-be is bementek, de az itt eltelt hosszú percek alatt sem történt semmi érdemleges azon túl, hogy alaposan megmutatták a merch-pultot, miközben folyamatosan poénkodtak.
Ez most mégsem negatív kritika, mégpedig azért, mert az összeszedettség teljes hiánya ellenére is végig sütött róluk, hogy élvezik az egészet. Ha valódi közönség előtt esik szét ennyire egy zenekar, az súlyos fiaskó. Így viszont, hogy a nézők otthon ültek a kanapéjukon, ráadásul belépőjegyet sem kellett váltani, sokkal könnyebb volt venni a lapot, és velük együtt kihozni a maximumot a végtelenül szürreális szituációból, amelyben jelenleg élünk.
Élő közvetítés az A38-ról, március 25.
