A múlt legendáival minden találkozás veszedelmes: vagy rácáfolnak a szép emlékekre, vagy épp ellenkezőleg, újra csak megdicsőülnek, és bűnös nosztalgiát ébresztenek bennünk. A most lemezen kiadott 1966-os operaházi Puccini-előadással s benne Házy Erzsébet és Ilosfalvy Róbert álompárosával az utóbbi a helyzet. Noha Házy technikája itt sem tűnik éppenséggel kikezdhetetlennek, az aranyásók között akad vészmegoldásnak is bajosan beillő énekes, a színpadi és egyéb zajok pedig olykor egyenesen kriminálisak. Csakhogy Házynak el lehet és el is kell hinnünk, hogy női bájjal, jó szóval és fegyverrel elkormányozza maga körül a vadnyugati férfivilágot. S ugyanígy elhisszük Ilosfalvynak a nemes lelkű banditát – és legfőként: kettejüknek a szerelmet. Ehhez képest szinte mellékesnek hat az 54 éve rögzített anyag másik nagy ajándéka, Nádasdy Kálmán magyar szövege. Kiderül ugyanis, hogy milyen sokat ad hozzá egy előadás légköréhez, ha a közönség – és maguk az operaénekesek is értik, hogy miről szól az adott opera. Nemcsak úgy hozzávetőlegesen vagy az operalexikonok tartalmi összefoglalóinak szintjén, hanem valóban szóról szóra. Mindehhez már csak ráadás néhány, ma már halványult emlékű énekes (újra)felfedezése: a mackósságában is markáns baritonú Jámbor Lászlót, a kis szerepben is egész alakot teremtő Kishegyi Árpádot vagy a Szomszédokból félreismert Palócz Lászlót az utókor is méltán megsüvegelheti.
OperaTrezor (2CD), 2019
alá
