Lemez

Christian Prommer: ÜberMood

  • - minek -
  • 2014. június 29.

Zene

Azt kell mondanunk, Ch. Prommert szinte mindenki ismeri, még ha nem is tud róla: ő a Fauna Flash egyik fele, a Trüby Trio, illetve a Voom:Voom egyik harmada - arról nem is szólva, hogy már két, elektronikus tánczenei klasszikusokból építkező albumot készített saját dzsesszbandjével.

Ahhoz képest, hogy a müncheni producer mióta dolgozik a zeneszakmában (bő húsz éve), és hogy milyen remek produkciók fűződnek a nevéhez, az ÜberMood még csupán az első szólólemeze. Hangzásában némileg rokonítható az utóbbi években Alex Barck társaságában készített zenéivel (a 2011-es, Alex And The Grizzly albumukat is csak ajánlani tudnánk), de ha lehet, még azoknál is gazdagabb textúrájú. Prommer minden tekintetben alapos munkát végzett: gondosan ügyelt a zenei összetevőkre, remek muzsikusokat (köztük neves dzsesz-szistákat), kiváló énekeseket és producertársakat nyert meg az ügynek - külön kiemelnénk Beanfieldet, akivel a hangulatos downtempo house zárószámokat (Duckwalk, Where Is The Sun) rakták össze. A dzsesszes, soulos, afrobeates, sőt néha folkos témák remekül simulnak bele a hol lendületes deep house-os, hol lassabb, slow discós lüktetésbe. A zavarba ejtően sokszínű zenei felhozatal mintha a Compost kiadó több évtizedes történetéből nyújtana afféle keresztmetszetet, így nehéz is választani közülük - gyenge darab nem nagyon akad. Miközben például a Waltz vagy a Marimba is prezentálja, milyen szofisztikáltan tud a mester játszani a hangszerszólamokkal, hangulatokkal és ritmusokkal, a Future Light a maga house alapú afropopjával szinte már slágervárományos.

Compost/Deep Distribution, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.