Ahhoz képest, hogy a müncheni producer mióta dolgozik a zeneszakmában (bő húsz éve), és hogy milyen remek produkciók fűződnek a nevéhez, az ÜberMood még csupán az első szólólemeze. Hangzásában némileg rokonítható az utóbbi években Alex Barck társaságában készített zenéivel (a 2011-es, Alex And The Grizzly albumukat is csak ajánlani tudnánk), de ha lehet, még azoknál is gazdagabb textúrájú. Prommer minden tekintetben alapos munkát végzett: gondosan ügyelt a zenei összetevőkre, remek muzsikusokat (köztük neves dzsesz-szistákat), kiváló énekeseket és producertársakat nyert meg az ügynek - külön kiemelnénk Beanfieldet, akivel a hangulatos downtempo house zárószámokat (Duckwalk, Where Is The Sun) rakták össze. A dzsesszes, soulos, afrobeates, sőt néha folkos témák remekül simulnak bele a hol lendületes deep house-os, hol lassabb, slow discós lüktetésbe. A zavarba ejtően sokszínű zenei felhozatal mintha a Compost kiadó több évtizedes történetéből nyújtana afféle keresztmetszetet, így nehéz is választani közülük - gyenge darab nem nagyon akad. Miközben például a Waltz vagy a Marimba is prezentálja, milyen szofisztikáltan tud a mester játszani a hangszerszólamokkal, hangulatokkal és ritmusokkal, a Future Light a maga house alapú afropopjával szinte már slágervárományos.
Compost/Deep Distribution, 2014
