DVD

Donizetti: Maria Stuarda

Zene

A MET tavalyi, 2012-13-as HD-évadának legjobb előadását legszívesebben újra és újra megnézné az ember, hogy emlékeztesse az agyát és az érzékeit: milyen is az, amikor minden összejön egy operaprodukcióban. Donizetti megejtő dallamvilágú, ám sokáig szépelgőnek és másodlagos frissességűnek hitt királynődrámája ezúttal ugyanis valóban drámaként jelenik meg az operaszínpadon, hála elsősorban egy nagy rendezőnek és két pompás énekesi-színészi alakításnak.

David McVicar rendezését a lovaggá ütött skót neve, no és az előadás tökéletes kidolgozottsága menti meg attól, hogy a kritika ne fanyalogja mellé a súlyosan sértőnek szánt "hagyományos" jelzőt. Az opera érzéki és intellektuális támadóereje tekintélyes részben stílusos és jól körülhatárolt, de az egész előadást megemelő effektusokból táplálkozik. Ezek elővezetéséhez mindenekelőtt két, színésznek is remek énekesnőre van szükség, s ez a címszerepben fellépő Joyce DiDonato és az Erzsébet királynőt alakító fiatal Elza van den Heever személyében ezúttal garantált. DiDonato, akit tavalyi pesti koncertjén oly könnyű volt reflektálatlan közép-nyugati szőkeségnek (félre)észlelni, bámulatos intelligenciával és formaérzékkel teljesíti szólamát, s színészi profizmusa még ennél is bámulatosabb: a darab utolsó harmadában például a Parkinson-kórra jellemző külső tünetek teljes leltárát eljátssza - korántsem öncélúan. A MET-ben e produkcióval debütáló holland szoprán pedig egy teljes előadáson át hozza a drabálisságában is sérülékeny, tenyeres-talpas járású Erzsébetet. Kettejük összecsapása az első felvonás fináléjában a lélektani drámákat és az adrenalinfokozó tévésorozatokat megszégyenítő, feszültséggel és erőszakkal teljes párbaj. Az este karmestere, Maurizio Benini mindehhez a bel canto stílus- és arányérzékének otthonosságát biztosítja, amit a távolból akár rutinnak is hihetnénk, ha e szóhoz fejünkben nem társulna a lélektelenség tévképzete.

Erato, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.