mi a kotta?

Claudio, az isten

  • mi a kotta
  • 2013. április 21.

Zene

"Nyoma sincs benne semmiféle romantikus szertelenségnek, külsőséges pátosznak, rossz értelemben vett hatáskeresésnek. Formaérzéke csalhatatlan. Egész zenélése, izzó intenzitása mellett is, fegyelmezett: kristálytiszta logika és impulzív intuíció találkozása." Így jellemezte 1968 márciusában a Film Színház Muzsika kritikusa, a pár évvel később már a német Opernweltet főszerkesztő Fábián Imre a hazánkban akkor debütáló új karmestertitánt, Claudio Abbadót.

Az akkortájt épp szelíd-szolid körszakállat viselő dirigens ezen a tavaszon, immár a nyolcvanadik életévében járva és szinte éteri jelenséggé finomodva, újra eljön majd közénk, hála a Budapesti Tavaszi Fesztivál idei eseménysorozatának. A Maestro megszólítást rühellő maestro szerdán a bolognai Orchestra Mozart együttesét vezényli majd, méghozzá egy-egy művel megszólaláshoz juttatva a bécsi klasszika szentháromságának mindahány beltagját (Nemzeti Hangversenyterem, március 27., fél nyolc).

Addigra persze már mélyen bent járunk majd a fesztivál újra felettébb gazdag programjában, amely mindjárt az első napon az Il Giardino Armonico koncertjét kínálja elénk (Nemzeti Hangversenyterem, március 22., fél nyolc). "Hagyd a tüskét, szakítsd le a rózsát" - énekli majd felénk a Szépség allegorikus alakja - amúgy az egyik leghíresebb Händel-dallamra - bölcs életvezetési tanácsát Az Idő és az Igazság diadala című, 1707-ben, Rómában bemutatott oratóriumban, s csak jól járhatunk, ha megfogadjuk ezt az intelmet. Annál is inkább, hiszen az elkövetkező napokban fesztiválprogramon belül és azon kívül egyaránt rózsákat kínál számunkra az élet. Például a Fesztiválzenekar együttese, illetve együttesei által, merthogy péntek este előbb a BFZ újzenei együttese ad majd fülnyitogató koncertet Lakatos György vezénylete alatt (Millenáris, március 22., háromnegyed nyolc), hogy éjfél előtt immár a barokk zenei formációval összeállva tartsák meg a soros Midnight Musicot (Millenáris, március 22., fél tizenkettő). A Fesztiválzenekar historikus zenészei péntek éjjel és másnapi teljes koncertjükön (Olasz Kultúrintézet, március 23., háromnegyed nyolc) egyaránt játszanak majd Händeltől, kedden pedig már a fesztiválon fellépő Vashegyi Györgyék fordulnak majd a kultikus főmű, a Messiás, méghozzá ezúttal az ős-Messiás felé (Nemzeti Hangversenyterem, március 26., fél nyolc).

Oratorikus, illetve egyházzenei művekben egyebekben is dús lesz az idei tavaszi fesztivál, ám itt most szóljunk inkább futtában Kocsis Zoltán és a Nemzeti Filharmonikusok hagyományos Bartók-születésnapi koncertjéről (Nemzeti Hangversenyterem, március 25., fél nyolc), illetve Baráti Kristóf, Várdai István és Várjon Dénes nem csak matematikailag páratlan, közös kamaramuzsikálásáról, amely az idén is fesztiválhelyszínként figuráló Urániában vár majd ránk (március 24., fél nyolc). Valamint a nagy fesztivál árnyékában arról a másik, újdonatúj fesztiválról, amely február végétől egészen május 20-ig események sorával állít majd emléket a Goldmark Teremnek, a zsidó származásuk miatt máshonnan ki- és leparancsolt művészek 1939 és 1944 közötti játszó- és menedékhelyének. E Goldmark Fesztivál programján vasárnap a névadó, a keszthelyi születésű komponista zenéjét is felvonultató kamarakoncert ígérkezik, két igazi ínyencséggel, egy Kelen Hugó-ősbemutatóval és egy Korngold-szvittel: Korcsolán Orsolya és Mali Emese előadásában (XIII. Kerületi Zeneiskola, március 24., hét óra).

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.