Megszokás a boldogság helyett - éneklik mindjárt az opera elején; Tatjána boldogtalan szerelmesekről olvas, s persze ő maga is bejárja a szerelemtől a reményvesztett beletörődésig vezető női utat. Mindezt különösebb rendezői rásegítés nélkül is átéli a néző, s a hatás csak még megrendítőbb, ha az örök boldogtalanság egylényegű variációit szép emberpéldányok játsszák végig. Márpedig a MET tavaly októberi, világszerte közvetített előadásában ez volt a helyzet: Anna Netrebko és Mariusz Kwiecien a főszerepekben legalább annyira a szem, mint a fül gyönyörűségére működtek a kissé procc színpadon. Persze ennél is fontosabb, hogy Netrebko találkozása Tatjána szólamával és szerepével egészen lenyűgözőnek bizonyult: nagy nő, nagy szoprán, és - ami a legfontosabb - nagy lélek mutatkozott meg alakításában. Oldalán a lengyel férfiak, a bariton Kwiecien és a tenor Piotr Beczala a jó és a kiváló között ingáztak, s ami az énekesi teljesítményeket illeti, a Valery Gergiev által legszemélyesebb modorban vezényelt egész előadásból mindössze Gremin herceg megformálójára, a nagyúri kiállású, ám alighanem indiszponált basszistára, Alexei Tanovitskire lehetett - tavaly a moziban és most a DVD-t figyelve - méltán panaszunk. S persze fennakadhatnánk Deborah Warner rendezésének jó néhány mozzanatán, ha az előadás emberi-énekesi hitele nem ütné felül az ilyen kifogásokat. Habár például az a fogós kérdés, hogy vajha Anyegin és Lenszkij miért is vadászpuskákkal párbajozik pisztolyok helyett, könnyen meddő fejtörésre késztetheti a mégoly jóindulatú nézőt is.
Deutsche Grammophon, 2 DVD, 2014
