TAVASZ - Rés a présen

"A zene mindig antirasszista volt"

Lőrincz Marcell, a Szubjektív Értékek Alapítvány elnöke

  • rés a présen
  • 2014. április 20.

Zene

rés a présen: Mióta van antirasszista zenei fesztivál nálunk, és mi az eredete?

Lőrincz Marcell: Biztos voltak korábbi antiraszszista zenei események, én magunkról tudom, hogy 2000 óta szervezünk ilyen rendezvényeket, legalább egyet minden év március 21-e környékén. Annak idején egy nemzetközi szabadrádiós szervezet felhívására csatlakoztunk a dologhoz Pécsett, a szakmai programok mellett fontosnak tartottuk a kultúrát, így a zenét is. Ez a kombináció azóta is működik. Amikor a budapesti brit követség 2009-ben a Szigettel együtt bejelentette, hogy Zene a rasszizmus ellen (ZARE) címmel szerveznek koncertet a nulladik napra, tudtuk, hogy ez közel fog állni hozzánk.

rap: Mikortól és miért veszel részt benne?

LM: A szigetes koncert után hivatalosan is átvettük a kampányt, és azóta több saját eseményt szerveztünk a ZARE égisze alatt, de szívesen csatlakoztunk mások koncertjeihez, illetve legalább hirdetés szintjén támogattuk azokat, akik az üzenetünket felvállalták.

rap: Hogyan lehet ezt az egészet magyarítani?

LM: Bár ez egy brit kezdeményezés honosítása, az alapvető dolgok benne érvényesek bármely nemzetre vagy országra. Ráadásul onnantól kezdve, hogy magyar zenészek játszanak és énekelnek, nekem magyar máris az egész. Talán annyi a lényeges különbség, hogy míg a Rock Againt Racism vagy az LMHR egy-egy brit politikai pártot támad a rasszizmusuk miatt, mi itthon az amúgy is agyonpolitizált közegben ezt nem követtük. Pártoktól függetlenül szeretnénk a rasszizmust száműzni a közéletből, és nagy tévedés lenne ezt csupán egyetlen pártra terhelni.

rap: Mikor lesz az esemény, és mik belőle a kiemelt programok, illetve a személyes kedvenceid?

LM: Március 21-én, az antirasszista világnapon várunk mindenkit több helyszínen (Gödör klub, 400, Spinoza, Roham, Central Passage). Kiemelt programunk lesz az A.K.K.E.Z.D.E.T.P.H.I.A.I. fellépése, de várom nagyon az Oláh Krisztián Trio & Colour Art Ensemble Harmonies against racism műsorát is. A zenei programok mellett összművészeti program, kiállítás, filmvetítés, divatbemutató is lesz. Személy szerint a Romok című monodrámára is nagyon kíváncsi leszek, a színház mindig lenyűgözött, és ez az előadás pedig nagyon erősnek ígérkezik.

rap: Vannak itthon ennek a műfajnak hagyományai?

LM: A zene mindig antirasszista volt. A zenében, akárcsak a sportban, nem értelmezhető a származási alapon való kirekesztés, a tehetség számít és a teljesítmény. Tulajdonképpen bármely zenei műfaj képviselheti ezt a hagyományt, de persze azok, amelyek proaktívan állnak a társadalmi témák feldolgozásához (ska, hip-hop, reggae stb.), könnyebben kerülnek képbe.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.