Dal és forma - Paul Weller Bécsben (koncert)

  • Hó Márton
  • 2006. április 27.

Zene

Paul Weller nemcsak azért megkerülhetetlen alakja a brit punk-rock színtérnek, mert Nagy-Britannia egyik legnépszerűbb punkzenekara, a The Jam élén már 19 évesen nemzedéke öntudatos, baloldali szócsöve lett, de azért is, mert a Style Council zenekarral a nyolcvanas éveket is átvészelte, s a kilencvenes évektől megjelenő szólólemezei után manapság is aktív, friss és izgalmas tudott maradni.

Paul Weller nemcsak azért megkerülhetetlen alakja a brit punk-rock színtérnek, mert Nagy-Britannia egyik legnépszerűbb punkzenekara, a The Jam élén már 19 évesen nemzedéke öntudatos, baloldali szócsöve lett, de azért is, mert a Style Council zenekarral a nyolcvanas éveket is átvészelte, s a kilencvenes évektől megjelenő szólólemezei után manapság is aktív, friss és izgalmas tudott maradni. Még nincs ötven, de idén Brit Awards-életműdíjat kapott, teljesen megérdemelten. Rövid német-osztrák turnéjának egyik állomásaként a bécsi Gasometerben is játszott - pontosan két órát.

*

Szóval az 1958. május 25-én született "modfather" a brit rock egyik legfontosabb és legsajátosabb figurája, a hagyományos stílusoktól elrugaszkodó, az aktuális trendeken felülálló kaméleon, aki valószínűleg kikérné magának, hogy átváltozóművésznek titulálják, hiszen ő mindig csak olyan zenei stílusban merült el, amely éppen közel állt hozzá. Még kamasz volt, amikor egyedülálló módon házasította össze a mod stílust (a modernism vagy modism az ötvenes évek második felében fejlődött ki Angliában, fénykorát a hatvanas években élte, s nemcsak zenét, de öltözködési stílust és életérzést is jelentett) az éppen virágkorát élő punk/new wave mozgalommal, és olyan pontos keresztmetszeteket készített a Jammel (In The City, Setting Sons, Sound Affects), amelyeknek a mai napig termékeny hatásuk van, elég csak belinkelni ide az aktuális, világszerte óriási sikereket elérő, fiatal indie-zenekarokat (Arctic Monkeys, The Futureheads, The Rakes, Maximo Park). A Jam stílusosan öltözködött és stílusosan zenélt: gyakorlatilag az amerikai rhythm'n'bluest ültették át brit zenei nyelvre, vagyis erős lendületet adtak a tradicionális R&B-nek - egyszerűen úgy, hogy gyorsabban és hangosabban játszották. A nagy kortársakkal (Sex Pistols, Clash, Buzzcocks) ellentétben azonban mégsem tudták meghódítani az Egyesült Államokat, talán azért, mert a Jam annyira jellegzetesen, már-már definíciószerűen angol volt.

Paul Weller még csak huszonnégy éves volt, amikor hazájában már mindent elért a zenekarával, amit lehetett: sorra a népszerűségi listák élén végeztek, és ő lett az újjáéledő modmozgalom vezéralakja. 1983-ra már szűkös és unalmas volt neki a punk és a mod zenei tárháza, ezért Mick Talbottal létrehozta a Style Council nevű jazz-pop formációt, amelyben jelen volt azért a punk hozzáállás, csak a soul, az R&B és a popzene köntösében. A Style Councilnak nem sikerült olyan nagy hatást kiváltania, mint anyazenekarának, és bár sokan afféle átmeneti, túlélőprojektnek tartják, azért a kilencvenes évek acid jazz mozgalmának kialakulásában fontos szerepe volt - kis túlzással azt mondhatnánk, hogy Wellernek köszönhetjük az acid jazz stílust is. S alighanem a feloszlásához is az vezetett, hogy a zenekar utolsónak szánt lemezét (Modernism) acid house-os irányvonala miatt visszadobta a kiadó.

*

1992-től indult be Paul szólókarrierje: az első két pályaszakaszát gyakorlatilag megsemmisítve egy tökéletesen új korszakot épített fel magának: a "northern soulos" blues és a rock'n'roll elemeit házasította, magától értetődő egyszerűséggel és természetességgel. A Wild Wood (1993), a Stanley Road (1995) és a Heavy Soul (1997) lemezzel újra megtalálta önmagát: ezek már egy beérett, hazatért előadó páratlanul értékes lenyomatai. A kétezres években is sorban adta ki markáns szólólemezeit: a 2000-es Heliocentric és a 2002-es Illumination után 2005-ben jelentke-zett legutóbb az As Is Now című albummal, amelyen az evidens punk/new wave dalok mellett természetesen többségben vannak az akusztikus balladák, a kísérleti dzsesszkalandozások és a zongorás gyöngyszemek.

Ez az eklektika uralja a bécsi koncertet is: az új album egyik lendületes indie-attakjával kezdenek (From The Floorboards Up), majd sorban jönnek a Weller-életmű legjobb darabjai - Come On/Let's Go, Up In Suzie's Room, Paper Smile, Peacock Suit. A kísérőzenekar (a hűséges zenésztárs-dobos, Steve White és az Ocean Colour Scene két tagja, a "Weller-tanítvány"gitáros Steve Craddock és a basszeros Damon Minghella) pontos és feszes. Ha kell, visszafogottan kíséri a mod öreget, ha kell, odateszi a kraftot, de mindig pontosan annyit játszik, amennyire szükség van. Weller sokszor a számok közben cserél gitárt, mert nem tetszik neki a hangzása, gyakran odaül a színpad bal szélén felállított zongorához, s úgy félidőben még egy ülős-akusztikus szettre is sor kerül.

Kényeztetve vagyunk. Elhangzik egy teljesen új szám (a szetlistán található cím szerint Wild Blue Führer), két Style Council-dal, a ráadás végén pedig az egyik legjobb Jam-szám, a Town Called Malice. Nem lehet hiányérzetünk, Weller frissebb és lendületesebb, mint valaha.

Tényleg nem túlzás, ha jelzőt faragunk a vezetéknevéből, hiszen azonnal felismerhető a "welleriánus" dal és forma.

Bécs, Gasometer, április 20.

Figyelmébe ajánljuk

Betiltás, uszítás, hergelés: tényleg csak ez maradt nekik

A gőgösség által csapdába lavírozta magát Orbán, a készséges rendőrség pedig nyilván félelemből eddig végrehajtott minden utasítást a nem-Pride Pride betiltásával. Ha szombaton a jelenlegi állás szerint indulnak el vélhetően tömegek a belvárosban, a csapda ajtaja összecsapódik. Mindeközben pedig egyre többen néznek bele reggelente a tükörbe azzal a félelemmel, hogy: „Mit fogok csinálni egy év múlva?” Mert noha – ismételten hangsúlyoznunk kell – még korántsem szabad végeredményt hirdetni, a legújabb adatok azért megerősítik legalább a lejtmenet érzetét.

„Mi nem ítélkezünk, aki úgy érzi, hogy segít neki ez az ételadomány és rászánja az időt, annak adunk”

2014 óta kéthetente száz-százötven embernek ad főtt ételt és tartós élelmiszert Makón a Heti Betevő, a kezdeményezést önkéntesek mellett pékségek, éttermek, vállalkozók éltetik. Az ételosztásra érkezők főleg idős és rossz körülmények között élő emberek, de az önkéntesek mindenkinek adnak, aki úgy érzi, segít neki az ételadomány. 

Ungvári Tamás: A dandyt elfogadom

  • Urfi Péter

Teljesen legális, belügyi bárcával vártak a legszebb lányok – dicsekedett az író, fordító majd' tíz évvel ezelőtt, amikor egy fotó történetét is alaposan körbejárta Urfi Péter kérdésére. Idézzük fel az Ungvári Tamással készült interjút egy 2016-os lapszámból!