mi a kotta?

Dallal könnyíteni

  • mi a kotta
  • 2021. július 21.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/29. hétre

„Páratlanul nagy volt a Verdi zeneirodalmi működésének hatása. Egész irodalom az, amit összeírt, és egész irodalom az, amit róla írtak. Pedig legnépszerűbb operáiban is alig födözhető fel a zenei színfestés teoretikus propagálása, mégis általánosabb és mélyebb Verdi a közre való hatásában, mint Wagner. Verdi a kifogyhatatlan melódiabőség mestere volt. Tele volt a lelke dallal, Itália kék egének ragyogásával. A zene Shakespeare-je volt eszmegazdagság szempontjából, habár klasszicitása nem is oly szembeötlő minden művében, mint aminő klasszicitás van a nálánál jóval kisebb zeneszerzők műveiben. (…) Csaponghat most a zeneirodalom a verizmus és egyéb »izmusok« irányában, de amikor a gyárilag dübörgő orchesztrális »izmusok« ki fogják fárasztani a világot, amikor a zene inkább lesz teória, mint zene: akkor azok is vezekelve fognak visszatérni Verdihez, akik ma csak akkor térnek vissza hozzá, amikor örömükben vagy bánatukban egy-egy dallal akarnak könnyíteni a lelkükön.”

Ily emelkedett és önkéntelenül komikus szavakkal parentálta el a Magyarország című hírlap nekrológja 1901 januárjában Giuseppe Verdit, és ha talán éppenséggel nem is vezekelve, de azért valóban mindmáig rendre visszatérünk „a bussetói hattyúhoz”, ahogyan százhúsz esztendeje egyik-másik búcsúztató cikk emlegette az elhunyt olasz operaszerzőt. Vagyis helyesebben fogalmazva inkább rendíthetetlenül kitartunk mellette, elvégre vajmi kevés más komponistának van annyira biztos és kitüntetett helye a mindenkori operarepertoárban, mint épp neki. Ezt bizonyítja majd az a pénteki Verdi-ünnep is, amely a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon vár reánk: a többi közt a Rigoletto, a Traviata, a Nabucco, az Aida és a Don Carlos részleteit ígérve, a mexikói sztártenor, Arturo Chacón-Cruz, a szintúgy emelkedő csillagú olasz szoprán, Maria Grazia Schiavo és egyenrangú partnerük, a kiváló hazai Verdi-bariton, Kálmándy Mihály főszereplésével (július 23., nyolc óra; esőnap: július 24.).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.