mi a kotta?

Dallal könnyíteni

  • mi a kotta
  • 2021. július 21.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2021/29. hétre

„Páratlanul nagy volt a Verdi zeneirodalmi működésének hatása. Egész irodalom az, amit összeírt, és egész irodalom az, amit róla írtak. Pedig legnépszerűbb operáiban is alig födözhető fel a zenei színfestés teoretikus propagálása, mégis általánosabb és mélyebb Verdi a közre való hatásában, mint Wagner. Verdi a kifogyhatatlan melódiabőség mestere volt. Tele volt a lelke dallal, Itália kék egének ragyogásával. A zene Shakespeare-je volt eszmegazdagság szempontjából, habár klasszicitása nem is oly szembeötlő minden művében, mint aminő klasszicitás van a nálánál jóval kisebb zeneszerzők műveiben. (…) Csaponghat most a zeneirodalom a verizmus és egyéb »izmusok« irányában, de amikor a gyárilag dübörgő orchesztrális »izmusok« ki fogják fárasztani a világot, amikor a zene inkább lesz teória, mint zene: akkor azok is vezekelve fognak visszatérni Verdihez, akik ma csak akkor térnek vissza hozzá, amikor örömükben vagy bánatukban egy-egy dallal akarnak könnyíteni a lelkükön.”

Ily emelkedett és önkéntelenül komikus szavakkal parentálta el a Magyarország című hírlap nekrológja 1901 januárjában Giuseppe Verdit, és ha talán éppenséggel nem is vezekelve, de azért valóban mindmáig rendre visszatérünk „a bussetói hattyúhoz”, ahogyan százhúsz esztendeje egyik-másik búcsúztató cikk emlegette az elhunyt olasz operaszerzőt. Vagyis helyesebben fogalmazva inkább rendíthetetlenül kitartunk mellette, elvégre vajmi kevés más komponistának van annyira biztos és kitüntetett helye a mindenkori operarepertoárban, mint épp neki. Ezt bizonyítja majd az a pénteki Verdi-ünnep is, amely a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon vár reánk: a többi közt a Rigoletto, a Traviata, a Nabucco, az Aida és a Don Carlos részleteit ígérve, a mexikói sztártenor, Arturo Chacón-Cruz, a szintúgy emelkedő csillagú olasz szoprán, Maria Grazia Schiavo és egyenrangú partnerük, a kiváló hazai Verdi-bariton, Kálmándy Mihály főszereplésével (július 23., nyolc óra; esőnap: július 24.).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.