rés a présen

„Házibuliként indult”

  • rés a présen
  • 2021. július 21.

Zene

Sánta Dániellel, a Paloznaki Jazzpiknik fesztiváligazgató-helyettesével beszélgettünk

rés a présen: Mikor szálltál be a Paloznaki Jazzpiknik szervezésébe?

Sánta Dániel: Házibuliként indult a Paloznaki Jazzpiknik, és organikusan fejlődött és fejlődik évről évre. A tájház udvarán tartott kis dzsembori az évek során négy színpados, telt házas rendezvénnyé nőtte ki magát. 2017-ben csatlakoztam a fesztiválhoz egy ajánlás révén. Mindössze annyi ismertségem volt, hogy még 2015-ben felléptem a Soul Surge nevű zenekarommal Candy Dulfer előtt. Őszintén szólva főiskolásként nem sok hasonló rendezvényen jártam, a célközönségtől jó tíz évvel elmaradtam. Ennek ellenére hamar megfogott a hangulata, olyannyira, hogy a zenekari busz már nélkülem ment vissza Budapestre. A fesztivált alapvetően a két tulajdonossal, Ifi-Valde Orsolyával és Homola Szabolccsal fogjuk össze. Nekem az első pár hónapban az volt nagyon szimpatikus, hogy ők nem a zeneiparból jöttek. Teljesen más oldalról közelítették meg a dolgokat. Fiatal zenészként és menedzserként a zeneiparban nagyon nehéz volt előrelépni. Az egy eléggé belterjes közeg, ahol a kapcsolatok mindenek felett állnak, és éveknek kell eltelni, hogy komolyan vegyenek. Orsi és Szabolcs az első pillanattól kezdve partnerként kezeltek engem, és teret engedtek az ötleteimnek, hagyták, hogy a tapasztalatok útján fejlődjek, amit ezúton is köszönök nekik. Volt olyan év, hogy már szervező voltam, de két formációval is felléptem a Jazzpikniken.

rap: Azonkívül, hogy zenész vagy, mi volt a háttered ehhez a munkához?

SD: Közgazdászként diplomáztam 2015-ben. Akkoriban több aktív zenekarom volt dobosként, és már menedzseri feladatokat is elláttam. Tudtam, hogy mindenképpen olyan helyen szeretnék főállásban is elhelyezkedni, amelynek szoros összefonódása van a zenével. Beiratkoztam a Zeneipari Hivatal (egy felsőfokú képzést nyújtó magániskola – a szerk.) zenei menedzser képzésére, ahol nagyon sok szakmai tudást, kapcsolatot és gyakorlati lehetőséget kaptam. Az a bizonyos ajánlás is a ZH-n keresztül történt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.