rés a présen

„Házibuliként indult”

  • rés a présen
  • 2021. július 21.

Zene

Sánta Dániellel, a Paloznaki Jazzpiknik fesztiváligazgató-helyettesével beszélgettünk

rés a présen: Mikor szálltál be a Paloznaki Jazzpiknik szervezésébe?

Sánta Dániel: Házibuliként indult a Paloznaki Jazzpiknik, és organikusan fejlődött és fejlődik évről évre. A tájház udvarán tartott kis dzsembori az évek során négy színpados, telt házas rendezvénnyé nőtte ki magát. 2017-ben csatlakoztam a fesztiválhoz egy ajánlás révén. Mindössze annyi ismertségem volt, hogy még 2015-ben felléptem a Soul Surge nevű zenekarommal Candy Dulfer előtt. Őszintén szólva főiskolásként nem sok hasonló rendezvényen jártam, a célközönségtől jó tíz évvel elmaradtam. Ennek ellenére hamar megfogott a hangulata, olyannyira, hogy a zenekari busz már nélkülem ment vissza Budapestre. A fesztivált alapvetően a két tulajdonossal, Ifi-Valde Orsolyával és Homola Szabolccsal fogjuk össze. Nekem az első pár hónapban az volt nagyon szimpatikus, hogy ők nem a zeneiparból jöttek. Teljesen más oldalról közelítették meg a dolgokat. Fiatal zenészként és menedzserként a zeneiparban nagyon nehéz volt előrelépni. Az egy eléggé belterjes közeg, ahol a kapcsolatok mindenek felett állnak, és éveknek kell eltelni, hogy komolyan vegyenek. Orsi és Szabolcs az első pillanattól kezdve partnerként kezeltek engem, és teret engedtek az ötleteimnek, hagyták, hogy a tapasztalatok útján fejlődjek, amit ezúton is köszönök nekik. Volt olyan év, hogy már szervező voltam, de két formációval is felléptem a Jazzpikniken.

rap: Azonkívül, hogy zenész vagy, mi volt a háttered ehhez a munkához?

SD: Közgazdászként diplomáztam 2015-ben. Akkoriban több aktív zenekarom volt dobosként, és már menedzseri feladatokat is elláttam. Tudtam, hogy mindenképpen olyan helyen szeretnék főállásban is elhelyezkedni, amelynek szoros összefonódása van a zenével. Beiratkoztam a Zeneipari Hivatal (egy felsőfokú képzést nyújtó magániskola – a szerk.) zenei menedzser képzésére, ahol nagyon sok szakmai tudást, kapcsolatot és gyakorlati lehetőséget kaptam. Az a bizonyos ajánlás is a ZH-n keresztül történt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.