rés a présen

„Házibuliként indult”

  • rés a présen
  • 2021. július 21.

Zene

Sánta Dániellel, a Paloznaki Jazzpiknik fesztiváligazgató-helyettesével beszélgettünk

rés a présen: Mikor szálltál be a Paloznaki Jazzpiknik szervezésébe?

Sánta Dániel: Házibuliként indult a Paloznaki Jazzpiknik, és organikusan fejlődött és fejlődik évről évre. A tájház udvarán tartott kis dzsembori az évek során négy színpados, telt házas rendezvénnyé nőtte ki magát. 2017-ben csatlakoztam a fesztiválhoz egy ajánlás révén. Mindössze annyi ismertségem volt, hogy még 2015-ben felléptem a Soul Surge nevű zenekarommal Candy Dulfer előtt. Őszintén szólva főiskolásként nem sok hasonló rendezvényen jártam, a célközönségtől jó tíz évvel elmaradtam. Ennek ellenére hamar megfogott a hangulata, olyannyira, hogy a zenekari busz már nélkülem ment vissza Budapestre. A fesztivált alapvetően a két tulajdonossal, Ifi-Valde Orsolyával és Homola Szabolccsal fogjuk össze. Nekem az első pár hónapban az volt nagyon szimpatikus, hogy ők nem a zeneiparból jöttek. Teljesen más oldalról közelítették meg a dolgokat. Fiatal zenészként és menedzserként a zeneiparban nagyon nehéz volt előrelépni. Az egy eléggé belterjes közeg, ahol a kapcsolatok mindenek felett állnak, és éveknek kell eltelni, hogy komolyan vegyenek. Orsi és Szabolcs az első pillanattól kezdve partnerként kezeltek engem, és teret engedtek az ötleteimnek, hagyták, hogy a tapasztalatok útján fejlődjek, amit ezúton is köszönök nekik. Volt olyan év, hogy már szervező voltam, de két formációval is felléptem a Jazzpikniken.

rap: Azonkívül, hogy zenész vagy, mi volt a háttered ehhez a munkához?

SD: Közgazdászként diplomáztam 2015-ben. Akkoriban több aktív zenekarom volt dobosként, és már menedzseri feladatokat is elláttam. Tudtam, hogy mindenképpen olyan helyen szeretnék főállásban is elhelyezkedni, amelynek szoros összefonódása van a zenével. Beiratkoztam a Zeneipari Hivatal (egy felsőfokú képzést nyújtó magániskola – a szerk.) zenei menedzser képzésére, ahol nagyon sok szakmai tudást, kapcsolatot és gyakorlati lehetőséget kaptam. Az a bizonyos ajánlás is a ZH-n keresztül történt.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.