Lemez

David Aaron Carpenter: Motherland

  • - csk -
  • 2018. június 17.

Zene

A sok brácsás vicc közül az egyik azt kérdi, mi a brácsa, a választ is megadva: cselló, áll alá szorítva. A New York-i születésű, harminckét éves brácsás megmutatja, hogy majdnem az, hiszen a Juilliard School hajdani neveltje dupla CD-jének első számaként Dvořák népszerű h-moll gordonkaversenyét adja elő – brácsán. Működik a dolog, megvan a megszólalásmód kellő súlya-ereje, és mivel igazi virtuóz játszik, aki mellesleg formátumos személyiség, nem sérül a mű lelke, a lényeg marad, ami volt. Az átütő erő azonban hiányzik a produkcióból.

A zenetudósok régóta hangoztatják: Bartóknak nincs Brácsaversenye, a zeneszerző csak tervezett ilyen művet, megírásában azonban megakadályozta a halál. A darabot Bartók vázlatai alapján Serly Tibor nem kiegészítette, hanem megkomponálta – a végeredmény tehát nem Bartók alkotása. Ez azonban a brácsásokat cseppet sem zavarja: csekély a repertoárjuk és ragaszkodnak e kétes hitelű és nem bartóki színvonalú műhöz, kitartóan játszva azt. Carpenter is előadja, és amit ki lehet hozni a darabból, ki is hozza belőle.

Teljes értékű opus és ihletett muzsikálás viszont William Walton Brácsaversenye, a hangszer irodalmának gyöngyszeme, amelyhez – sajnos – a New Yorkban élő ukrán komponista, Alexey Shor kommersz ciklusai (Seascapes; Two Songs for my Children; Well Tempered Chanson) csatlakoznak, „mai zeneként”, a hígvelejű, érzelgősen romantikus fajtából. Hogy Carpenter miért játssza el ezeket a kínos csasztuskákat?

A mindig profi Londoni Filharmonikusokat Ono Kazusi, Vlagyimir Jurovszkij és David Parry vezényli.

Warner Classics, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.