magyarnarancs.hu: Milyen gyökereket kutat fel ez a koncert február 19-én a Zeneakadémián, és miért fontos hármótok számára ez a téma, a gyökér, amely Géza 2016-os kötetének címében is visszaköszön?
Röhrig Géza: Számomra a gyökér a szférák, elemek és nemzedékek közti kapcsolat szimbóluma. Föld, levegő, víz, fény. Múlt, jelen, jövő. A teremtés legalapvetőbb hozzávalóit köti össze a gyökér.
Győri Noémi: És persze a gyökér az, ami bár legtöbbször láthatlan, mégis elemi erővel hat mindennapjainkra. A múltunk és a jelenünk, a minket körülvevő – jó esetben tápláló – környezet mind kapcsolatban vannak a gyökereinkkel. Ezeknek az interakcióknak a megélése, a velük való – akár művészi – munka pedig közelebb vihet az önmaguk és a szélesebb értelemben vett környezetünk megértéséhez is. Az előadáson elhangzó művek ezért számomra identitás-és családtörténeti szempontból is különösen jelentősek.
magyarnarancs.hu: Négy zsidó zeneszerző (Paul Ben-Haim, Dick Kattenburg, Erwin Schulhoff és Mieczysław Weinberg) műveit halljuk majd a koncerten. Mi a közös bennük? Az utóbbi évtizedben Weinberg újrafelfedezése zajlik, de a másik három neve szinte ismeretlen Magyarországon.
GyN: Megdöbbentő, hogy mindegyikük zenéje valódi líraisággal szólal meg, sokszor kifejezetten játékosan is – annak ellenére, hogy műveik 1927 és 1952 között íródtak, tehát szorosan kötődnek a második világháború időszakához.
Weinberg Öt darab fuvolára és zongorára című műve az egyik utolsó felfedezés a szerző életművéből. 2011-ben Mimi Stillman amerikai fuvolaművész bukkant rá, amikor a washingtoni Holokauszt Emlékmúzeumban kutatott. Dirk Kattenburg fuvola szonátája 2014-ben hangzott el először. Ő szerelmének, Ima van Esso fuvolaművészek komponálta ezt a művet tizennyolc éves korában, neki köszönhető, hogy Kattenburg üldöztetése és auschwitzi halála ellenére a darab nem veszett el. Noha Van Esso sosem adta elő a szonátát, a kottát eljuttatta Eleonore Pameijerhez, aki aztán 2014-ben felvételt készített belőle. Ezeknél bizonyos értelemben Schulhoff Fuvola szonátája és Paul Ben Haim Három dal szöveg nélkül című műve ismertebb lehet. Schulhoff, aki a negyvenes éveiben halt meg a wülzburgi koncentrációs táborban, azon zsidó szerzők közé tartozik, akiknek műveit relatív hamar felfedezték, így szonátája mára közkedveltté vált a fuvolások körében. Paul Ben Haim művei pedig az európai és keleti hagyományok különleges ötvözésével az izraeli klasszikus zene valódi alappilléreivé váltak.
magyarnarancs.hu: Talán a leghíresebb zenei történet a Bibliában az, amikor Dávid lantjátéka megnyugtatta Sault. A zene ilyesféle gyökereiről is szól ez a koncert?
RG:
Musica és poetica elválaszthatatlan egymástól. Ez már Dávidnál is így volt, aki egyfelől a húros hangszerek avatott művésze volt, másfelől százötven zsoltárával megalapozta úgy a zsidó, mint a keresztény költészetet. Neki sem sikerült azonban mindig megnyugtatnia Sault, aki Sámuel könyve szerint a lándzsáját hajítja a lantját pengető Dávidra.
A mi koncertünk négy zeneszerzőjének életében központi szerepet foglal el a holokauszt halálcsillaga. Az, hogy ők a legsötétebb években is képesek voltak zenét szerezni, egész biztosan segített nekik.
magyarnarancs.hu: Géza egyike azoknak a költőknek, akik el is tudják mondani a verseiket. Nem mindenki kapható erre. Ilyenkor több köze van a versnek a zenéhez? Hogy érzed magad ebben a szerepben?
RG: Szeretek verset mondani. Másokét is, magamét is. Az előadóművész sokat hozzátehet, de sokat el is vehet a verstől. Ez igaz akkor is, ha a szerző maga eleveníti meg a művét. S még valami, a felolvasás nem szavalás, hisz a felolvasó tekintetével nem, vagy csak épphogy találkozik a közönség. Ennek is megvannak azonban az előnyei. A felolvasás kevésbé stresszes, és ez segít a betanult versmondás manírjainak elkerülésében.
magyarnarancs.hu: Paul Ben-Haim szöveg nélküli dalaiból több is felcsendül. Ez a műfaj Mendelssohn találmánya volt. De miben más egy szöveg nélküli dal, mint bármely hangszeres darab?
GyN: Ez a három tétel mindenképpen elkülönül a többi elhangzó műtől: deklaratívabbak, beszédszerűbbek, hangvételüket tekintve komolyabbak, talán néha még komorak is. Ők „éneklik meg” az előadás egyes részeinek kezdetét, így a három dal három részre tagolja majd az estet, különleges felütést adva Géza verseinek és a többi zeneműnek is.
magyarnarancs.hu: Felszabadító a muzsikusoknak, hogy most vers is társul a játékukhoz? És felszabadító a költőnek, hogy most segít a zene a kifejezésben?
GyN:
Nagyon érzékeny és összetett feladat Géza verseivel zenén keresztül dialógusba lépni. Többek között azért is, mert művei csontig hatolnak és első érzetre sokszor inkább csendet kívánnának maguknak.
Mégis, mivel az elhangzó versek gyökereikben nagyon szorosan kötődnek a kiválasztott zeneművekhez, a zene és költészet egymásba kapaszkodásával különleges és egyedi dialógus bontakozik ki ezen az estén. És ilyen módon - reményeink szerint - tágabb értelmet nyernek a zenék, és több tónussal gazdagodnak a versek is.
RG: A komolyzene sajnos nem igazán mindennapi része az életemnek. Ez, remélem, egyszer megváltozik majd. Egy biztos, óriási öröm számomra a Zeneakadémián fellépni, elsősorban is Noémi és József miatt, akik most egy nekem eddig ismeretlen világba kalauzolnak el. De Kocsis Zoltán miatt is, aki gyerekkorom óta példaképem.
A hangverseny február 19-én hét órától lesz a Zeneakadémia Solti Termében.
