mi a kotta?

Virágzó művész

  • mi a kotta
  • 2025. február 19.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/8. hétre

„Az ásás. Túrni a földet. Ezt a paraszti vonást a családomnak köszönhetem – a szüleim ugyan muzsikusok voltak, de vidéken éltünk, és mindketten kertészkedtek. Egyébként ön az elsők egyike, aki megtudja a legújabb hírt, hogy az egész faluval együtt megkaptuk a Centre Culturel de Rencontre címet. Ezt azok a helyek kapják – eddig 22 Franciaországban és nagyjából ugyanennyi máshol Európában és a tengeren túl –, ahol egy jelentős nemzeti örökségvédelem valamilyen kulturális, művészeti vagy intellektuális tevékenységgel kapcsolódik össze. Ez hatalmas presztízst jelent a számunkra, és nem utolsósorban pénzt is” – mondta William Christie régizenész és karmester pár évvel ezelőtt lapunknak arról, mit szeret a kertészkedésben. A buffalói születésű, francia állampolgárságúvá lett zenész most viszont marad a kaptafánál, ami a karmesteri pálca, és együttesével, a Les Arts Florissants-nal koncertet ad legkedvesebb szerzői – Charpentier, Lully, Rameau – műveiből (Müpa, február 21., fél nyolc).

Az operalátogatók azonban az új Verdi-bemutatót várhatják a legjobban: a Macbethet egy dél-afrikai születésű rendező, Matthew Wild állítja színpadra, bár még rejtély, mit jelenthet, hogy koncepciójában „hangsúlyos szerepet kap a(z angol és ősi afrikai) kultúrák ütköztetése”. Az előadást Rajna Martin vezényli, a főszerepekben pedig George Gagnidzét és Boross Csillát halljuk (Operaház, február 22., fél hét, további időpontok: opera.hu).

Ismét nálunk jár a szibériai születésű hegedűvirtuóz, Vadim Repin, aki az érzelmekben és felhorgadásokban gazdag orosz iskola hangját villantja fel Brahms, Sarasate és Bartók műveiben, Balázs János zongorista partnereként (Zeneakadémia, február 23., fél nyolc). A bakui születésű hegedűművész, Dmitry Sitkovetsky pedig, aki még a hetvenes években Nyugatra emigrált, a Liszt Ferenc Kamarazenekar vendége lesz. Előbb egy Bach-hármasversenyt játszik a fiatal és tehetséges Abouzahra nővérekkel, Amirával és Mariammal, majd Mendelssohn ifjúkori hegedűversenyével ismertet meg minket. De az est fénypontja az a nagyszerű átirat lesz, amelyet ő maga készített a Goldberg-variációkból vonószenekarra (Zeneakadémia, február 24., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.