mi a kotta?

Virágzó művész

  • mi a kotta
  • 2025. február 19.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/8. hétre

„Az ásás. Túrni a földet. Ezt a paraszti vonást a családomnak köszönhetem – a szüleim ugyan muzsikusok voltak, de vidéken éltünk, és mindketten kertészkedtek. Egyébként ön az elsők egyike, aki megtudja a legújabb hírt, hogy az egész faluval együtt megkaptuk a Centre Culturel de Rencontre címet. Ezt azok a helyek kapják – eddig 22 Franciaországban és nagyjából ugyanennyi máshol Európában és a tengeren túl –, ahol egy jelentős nemzeti örökségvédelem valamilyen kulturális, művészeti vagy intellektuális tevékenységgel kapcsolódik össze. Ez hatalmas presztízst jelent a számunkra, és nem utolsósorban pénzt is” – mondta William Christie régizenész és karmester pár évvel ezelőtt lapunknak arról, mit szeret a kertészkedésben. A buffalói születésű, francia állampolgárságúvá lett zenész most viszont marad a kaptafánál, ami a karmesteri pálca, és együttesével, a Les Arts Florissants-nal koncertet ad legkedvesebb szerzői – Charpentier, Lully, Rameau – műveiből (Müpa, február 21., fél nyolc).

Az operalátogatók azonban az új Verdi-bemutatót várhatják a legjobban: a Macbethet egy dél-afrikai születésű rendező, Matthew Wild állítja színpadra, bár még rejtély, mit jelenthet, hogy koncepciójában „hangsúlyos szerepet kap a(z angol és ősi afrikai) kultúrák ütköztetése”. Az előadást Rajna Martin vezényli, a főszerepekben pedig George Gagnidzét és Boross Csillát halljuk (Operaház, február 22., fél hét, további időpontok: opera.hu).

Ismét nálunk jár a szibériai születésű hegedűvirtuóz, Vadim Repin, aki az érzelmekben és felhorgadásokban gazdag orosz iskola hangját villantja fel Brahms, Sarasate és Bartók műveiben, Balázs János zongorista partnereként (Zeneakadémia, február 23., fél nyolc). A bakui születésű hegedűművész, Dmitry Sitkovetsky pedig, aki még a hetvenes években Nyugatra emigrált, a Liszt Ferenc Kamarazenekar vendége lesz. Előbb egy Bach-hármasversenyt játszik a fiatal és tehetséges Abouzahra nővérekkel, Amirával és Mariammal, majd Mendelssohn ifjúkori hegedűversenyével ismertet meg minket. De az est fénypontja az a nagyszerű átirat lesz, amelyet ő maga készített a Goldberg-variációkból vonószenekarra (Zeneakadémia, február 24., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.