mi a kotta?

Virágzó művész

  • mi a kotta
  • 2025. február 19.

Zene

Komolyzenei programajánló a 2025/8. hétre

„Az ásás. Túrni a földet. Ezt a paraszti vonást a családomnak köszönhetem – a szüleim ugyan muzsikusok voltak, de vidéken éltünk, és mindketten kertészkedtek. Egyébként ön az elsők egyike, aki megtudja a legújabb hírt, hogy az egész faluval együtt megkaptuk a Centre Culturel de Rencontre címet. Ezt azok a helyek kapják – eddig 22 Franciaországban és nagyjából ugyanennyi máshol Európában és a tengeren túl –, ahol egy jelentős nemzeti örökségvédelem valamilyen kulturális, művészeti vagy intellektuális tevékenységgel kapcsolódik össze. Ez hatalmas presztízst jelent a számunkra, és nem utolsósorban pénzt is” – mondta William Christie régizenész és karmester pár évvel ezelőtt lapunknak arról, mit szeret a kertészkedésben. A buffalói születésű, francia állampolgárságúvá lett zenész most viszont marad a kaptafánál, ami a karmesteri pálca, és együttesével, a Les Arts Florissants-nal koncertet ad legkedvesebb szerzői – Charpentier, Lully, Rameau – műveiből (Müpa, február 21., fél nyolc).

Az operalátogatók azonban az új Verdi-bemutatót várhatják a legjobban: a Macbethet egy dél-afrikai születésű rendező, Matthew Wild állítja színpadra, bár még rejtély, mit jelenthet, hogy koncepciójában „hangsúlyos szerepet kap a(z angol és ősi afrikai) kultúrák ütköztetése”. Az előadást Rajna Martin vezényli, a főszerepekben pedig George Gagnidzét és Boross Csillát halljuk (Operaház, február 22., fél hét, további időpontok: opera.hu).

Ismét nálunk jár a szibériai születésű hegedűvirtuóz, Vadim Repin, aki az érzelmekben és felhorgadásokban gazdag orosz iskola hangját villantja fel Brahms, Sarasate és Bartók műveiben, Balázs János zongorista partnereként (Zeneakadémia, február 23., fél nyolc). A bakui születésű hegedűművész, Dmitry Sitkovetsky pedig, aki még a hetvenes években Nyugatra emigrált, a Liszt Ferenc Kamarazenekar vendége lesz. Előbb egy Bach-hármasversenyt játszik a fiatal és tehetséges Abouzahra nővérekkel, Amirával és Mariammal, majd Mendelssohn ifjúkori hegedűversenyével ismertet meg minket. De az est fénypontja az a nagyszerű átirat lesz, amelyet ő maga készített a Goldberg-variációkból vonószenekarra (Zeneakadémia, február 24., fél nyolc).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.