Az utóbbi években egyre több olyan zenekar bukkant fel a fővárosi klubéletben, akik bátran képviselhetnék hazánkat európai showcase fesztiválokon, és a Deep Glaze első nagylemeze alapján tökéletesen beleillik ebbe a kategóriába. Pressure című albumukat hallgatva nem gondolnánk, hogy a Golecász Jorgosz (gitár, ének), Topuzidisz Dimitrisz (gitár), Szőke Zoltán (basszusgitár), Móricz Balázs (szintetizátor) és Szőke Bence (dobok) felállású csapat Budapesten építgeti karrierjét.
Már az első akkordokon érződik, hogy rendkívül nagy figyelmet kapott a hangzás. Napjainkban sok zenekar tér vissza az analóg technikához, így tettek Golecászék is; a lemezt tizenhat sávos, szalagos magnóval vették fel, ráadásul a masterelést sem bízták akárkire: a Grammy-jelöléssel is büszkélkedő Robin Schmidt olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a Black Keys, a Kooks vagy a Placebo. Ennek ellenére, az alig félórás anyag első négy dalában kevés olyan pillanat van, ami továbbhallgatásra ösztönözne, amikor elérkezne a robbanás ideje (mégiscsak rockzenéről van szó) a hangszerek gyáva nyúlként futamodnak meg, hogy közhelyes megoldásokkal kerüljenek biztonságba. Talán csak a Bloodlust című dalt lehet kiemelni, pontosabban a refrén gitártémáját. Annál meglepőbb, hogy az ötödik számtól, a Black Velvettől mintha kicserélték volna a zenekart. A várva várt robbanás is megérkezik. Innentől élvezet hallgatni a lemezt, különösen az utolsó dal, a címadó Pressure érint meg.
Deep Glaze, 2017
