Lemez

Deep Glaze: Pressure

  • Mihályi Dávid
  • 2017. június 11.

Zene

Az utóbbi években egyre több olyan zenekar bukkant fel a fővárosi klub­életben, akik bátran képviselhetnék hazánkat európai showcase fesztiválokon, és a Deep Glaze első nagylemeze alapján tökéletesen beleillik ebbe a kategóriába. Pressure című albumukat hallgatva nem gondolnánk, hogy a Golecász Jorgosz (gitár, ének), Topuzidisz Dimitrisz (gitár), Szőke Zoltán (basszusgitár), Móricz Balázs (szintetizátor) és Szőke Bence (dobok) felállású csapat Budapesten építgeti karrierjét.

Már az első akkordokon érződik, hogy rendkívül nagy figyelmet kapott a hangzás. Napjainkban sok zenekar tér vissza az analóg technikához, így tettek Golecászék is; a lemezt tizenhat sávos, szalagos magnóval vették fel, ráadásul a masterelést sem bízták akárkire: a Grammy-jelöléssel is büszkélkedő Robin Schmidt olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a Black Keys, a Kooks vagy a Placebo. Ennek ellenére, az alig félórás anyag első négy dalában kevés olyan pillanat van, ami továbbhallgatásra ösztönözne, amikor elérkezne a robbanás ideje (mégiscsak rockzenéről van szó) a hangszerek gyáva nyúlként futamodnak meg, hogy közhelyes megoldásokkal kerüljenek biztonságba. Talán csak a Bloodlust című dalt lehet kiemelni, pontosabban a refrén gitártémáját. Annál meglepőbb, hogy az ötödik számtól, a Black Velvettől mintha kicserélték volna a zenekart. A várva várt robbanás is megérkezik. Innentől élvezet hallgatni a lemezt, különösen az utolsó dal, a címadó Pressure érint meg.

Deep Glaze, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.