Lemez

Deep Glaze: Pressure

  • Mihályi Dávid
  • 2017. június 11.

Zene

Az utóbbi években egyre több olyan zenekar bukkant fel a fővárosi klub­életben, akik bátran képviselhetnék hazánkat európai showcase fesztiválokon, és a Deep Glaze első nagylemeze alapján tökéletesen beleillik ebbe a kategóriába. Pressure című albumukat hallgatva nem gondolnánk, hogy a Golecász Jorgosz (gitár, ének), Topuzidisz Dimitrisz (gitár), Szőke Zoltán (basszusgitár), Móricz Balázs (szintetizátor) és Szőke Bence (dobok) felállású csapat Budapesten építgeti karrierjét.

Már az első akkordokon érződik, hogy rendkívül nagy figyelmet kapott a hangzás. Napjainkban sok zenekar tér vissza az analóg technikához, így tettek Golecászék is; a lemezt tizenhat sávos, szalagos magnóval vették fel, ráadásul a masterelést sem bízták akárkire: a Grammy-jelöléssel is büszkélkedő Robin Schmidt olyan zenekarokkal dolgozott együtt, mint a Black Keys, a Kooks vagy a Placebo. Ennek ellenére, az alig félórás anyag első négy dalában kevés olyan pillanat van, ami továbbhallgatásra ösztönözne, amikor elérkezne a robbanás ideje (mégiscsak rockzenéről van szó) a hangszerek gyáva nyúlként futamodnak meg, hogy közhelyes megoldásokkal kerüljenek biztonságba. Talán csak a Bloodlust című dalt lehet kiemelni, pontosabban a refrén gitártémáját. Annál meglepőbb, hogy az ötödik számtól, a Black Velvettől mintha kicserélték volna a zenekart. A várva várt robbanás is megérkezik. Innentől élvezet hallgatni a lemezt, különösen az utolsó dal, a címadó Pressure érint meg.

Deep Glaze, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.