Rossz nyelvek szerint azért vált szét a finn és az ugor ág, mert a finnugorok a leendő Szovjetunióból való kalandos emigrálás során egy táblába ütköztek. Az volt ráírva, hogy "Finnország - jobbra", és aki tudott olvasni, az arra is ment. Ha valaki országimázsilag összeveti az egészen konkrétan létező Fiskars ollót a millennium alkalmából égbe durrantott hamburger lidérces víziójával, könnyen arra a következtetésre juthat, hogy nem is voltak olyan rosszak azok a nyelvek.

Rossz nyelvek szerint azért vált szét a finn és az ugor ág, mert a finnugorok a leendő Szovjetunióból való kalandos emigrálás során egy táblába ütköztek. Az volt ráírva, hogy "Finnország - jobbra", és aki tudott olvasni, az arra is ment. Ha valaki országimázsilag összeveti az egészen konkrétan létező Fiskars ollót a millennium alkalmából égbe durrantott hamburger lidérces víziójával, könnyen arra a következtetésre juthat, hogy nem is voltak olyan rosszak azok a nyelvek.Finnországban a kerítések kikerülik a fákat, és ki lehet nyitni minden egyes ásványvizes palackot, föltehetően azért, mert már uszkve (finn, a. m.: nagyjából) 125 éve, azaz 1875-ben megalapították a Somen Taideteollisuusyhdistyst, azaz a Finn Iparművészeti Egyesületet, ami a huszadik század második felében nemzetközi hírnévre szert tevő Design Forum háttérintézménye.

Néhányan a Design Forumnál úgy gondolták, hogy az évfordulót különösen jól sikerült formatervek kiállításával kéne megünnepelni, megkértek hát negyven szakembert, jelölje már meg, melyik három tárgyat tartja a finn formakultúrára legjellemzőbbnek. Így jött létre az a kiállítás, amely a Budapest Galéria pesti kiállítótermében vendégeskedik. És miután a finnek tisztelik a frissen rendszerbe lépő generációk kreativitását, a 35 év alatti designerek kamarakiállítását is megrendezték a Budapest Galéria másik, óbudai kiállítóházában.

A Budapest Galériában kiállított termékek olyan ipari kultúrát reprezentálnak, amely természetes örökségként tiszteli és gondolja tovább a saját hagyományát. Olyan ország imázsát építik, ahol a korszerűség nemhogy nem mond ellent a tárgyformálás organikus tradíciójának, hanem egyenesen arra épül. Ahol a tárgytervezés ergonómiai szemlélete nem divatjelenség, a zöld gondolkodás nem a politikai ellenállás, hanem az említett tradíció része.

A finn formatervezés általános jellemzője

a funkciót követő minimalizmus

lehetne, ha mindenáron fel akarnánk címkézni azt a designfilozófiát, ami, fontos stílustörténeti nüanszokkal árnyaltan, e két kiállításon is tanulmányozható. A finn design csúcsteljesítményei, például Alvar Aalto Virág címet viselő, négy egymásba rakott üvegtálból álló kompozíciója, Werner West a harmincas évek parlamenti kávézója számára készített széke, a Fiskars Handy fantázianevet viselő fejszecsaládja vagy Timo Sarpaneva vaslábasa egyaránt az időtlen tökéletességig redukált, funkcióra koncentráló és mégis kifinomultan szép formaterv nehezen meghaladható iskolapéldája.

Annak, aki túlzásnak találná, hogy az előző mondatban időtlen tökéletességet emlegettem, a következő játékos feladat végrehajtását ajánlom. Próbálja meg kitalálni, mikor készültek az egyes tárgyak, és csak utána olvassa el a tájékoztató feliratokat.

Ha már a betűknél tartunk, az alapinformációk mellett pár soros részletek olvashatók azokból az indoklásokból, amiket a finn formatervezők csatoltak ajánlásaikhoz. A kedvencem a Polar M7 ti pulzusmérőt ajnározza: "A modern narcisztikus élet nélkülözhetetlen kelléke. Segítségével a fizikai terhelést, izzadságot és izomlázat szexisnek érezzük. Az endorfinok stílusos vizsgálatára."

A kiállítás egyik tárlójában mintegy ötven centiméterre fekszik egymástól Tapio Wirkkala Puukkója (a hagyományos finn kés 1961-es újrafogalmazása) és a Nokia tavaly piacra dobott 8850-es mobiltelefonja. A két terméket nemcsak a két terv elkészülése között eltelt évtizedek, hanem a használati eszközök fejlődéstörténetének évszázadai is elválasztják egymástól. A legtanulságosabb mégis az, ami összeköti őket: az az értéktudatos,

exhibicionizmustól

mentes tervezői magatartás,

amely mindkettőben tárgyiasult.

Azt gondolhatnánk, hogy az erős tradíció, amit talán legegyszerűbben a finn design és építészet zsenijének, Alvar Aaltónak a nevével fémjelezhetnénk, előbb-utóbb lázadásra készteti a fiatal tervezőket. Lehet, hogy vannak ilyen rebellisek, a fiatal designerek munkáiból válogató zsűri azonban továbbra is a hagyománykövetők munkáit találta reprezentációra alkalmasnak. A Lajos utcai kiállítóteremben látható tárgyak mindenesetre nem okoznak különösebb meglepetést, legfeljebb az anyaghasználat radikálisabb (fotel használt traktorbelsőből vagy szalmatörekkel kitömött, átlátszó műanyagból) és a plasztika játékosabb (Max Mylius elnyomott óriáscsikket ábrázoló rozsdamentes acél utcai hamutartója).

A két kiállítás összképére azonban a

józan realizmus

jellemző. Aki sokat vár, lehet, hogy csalódni fog, néhány tárgy meggyőzőbb képet mutat a katalógusokban, mint a valóságban, a textilesek munkáit elnézve az eszköztelenség néha az összetévesztésig hasonlít az ötlettelenségre, a lámpatervezésben többször alkalmazott biomorfizáló gegek sem túl eredetiek.

Lehet, hogy ezért gondolják többen is, hogy a finn design válságban van? A kormány mindenestre, talán a kétkedőkre hallgatva, úgy döntött, hogy Design 2005! címmel minden eddiginél ambiciózusabb fejlesztőprogramba kezd... Igaz, persze, hogy mi, ugorok meg tábla nélkül is eltaláltunk a Kárpát-medencébe.

Németh Gábor

Finnish Design, Budapest Galéria, Bp. V. ker., Szabadsajtó út 5.; Fiatal Finnek Fóruma, Budapest Galéria Kiállítóháza, Bp. III. ker., Lajos utca 158.; mindkét kiállítás 2001. február 4-ig tart nyitva, hétfő kivételével 10-18 óráig