1. Narancs címlap
  2. Kultúra
  3. Zene

Narancs-ásatás: Aláírom (Root Down - Jimmy Smith Live!)

publikálva
2001/4. (01. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Megvolt már ez nekem, a maga korában. És nagyon súlyosnak tűnt 1972-ben is, pedig nem akármit hallgattam akkoriban, jó fél kilós korongra préselte a (licencelő) Rádió Televízió Belgrád. Persze nincs olyan hibátlan lemez, amit el ne lehetne adni, ha úgy hozza a sors, s az enyém úgy hozta, elég gyakran. Viszont azonnal pótolni akartam, mihelyst CD-lejátszóra tettem szert - éppen tíz esztendőn át akartam azonnal pótolni, de 2000 végéig senyvedni hagytak, addig a kutyának sem jutott eszébe, hogy újra megjelentesse. (Pedig a Beastie fiúk is megvették volna, biztosan; ´94-ben lobogtatták is a borítóját egy klipjükben, alighanem nyúltak is belőle, majd csekkolom. Bár ez szinte lényegtelen.)

Megvolt már ez nekem, a maga korában. És nagyon súlyosnak tűnt 1972-ben is, pedig nem akármit hallgattam akkoriban, jó fél kilós korongra préselte a (licencelő) Rádió Televízió Belgrád. Persze nincs olyan hibátlan lemez, amit el ne lehetne adni, ha úgy hozza a sors, s az enyém úgy hozta, elég gyakran. Viszont azonnal pótolni akartam, mihelyst CD-lejátszóra tettem szert - éppen tíz esztendőn át akartam azonnal pótolni, de 2000 végéig senyvedni hagytak, addig a kutyának sem jutott eszébe, hogy újra megjelentesse. (Pedig a Beastie fiúk is megvették volna, biztosan; ´94-ben lobogtatták is a borítóját egy klipjükben, alighanem nyúltak is belőle, majd csekkolom. Bár ez szinte lényegtelen.)

Szóval egymáséi lettünk újra, és én most lelkesen hallgatom-nézem-fogdosom; és ha lehetne úgy recenziót írni, legszívesebben azt mondanám, hogy nem találok szavakat, hiszen bónusz percekkel is nyomatékosítva lett az örömöm.

Ezt a Jimmyt (1925, Pennsylvania) az "incredible" (elképesztő, hihetetlen, ilyesmi) címmel ruházta fel korábbi kiadója, a Blue Note. Csiki-csuki úttörő volt: a Hammond orgona tőle kapott először főszerepet a dzsesszben, gyakran maga nyomta a basszushangokat is, no és az ötvenes években műfajt teremtett a dzsessznek-soulnak fúziójából. 1972 februárjában, amikor ez a koncertfelvétel készült, már a funkyban volt király, és jól hallhatóan az acid dzsessz alapjait is lerakta, ha már a Los Angeles-i Bombay Bicycle Clubban járt. Én nem voltam jelen, sajnos, de nem ezért mondom, hogy Jimmy Smithtől ennyire jóízű-füstös-nyers-bulizós-pörgős tánczenét még nem hallottam. És hogy Steve Williams (harmonika), Arthur Adams (szólógitár), Wilton Felder (basszusgitár), Buck Clarke (konga) és Paul Humprey (dob) kollégákkal olyan pompásan érezték egymást, ami huszonnyolv év múltán is, tetőtől talpig ragad. El ne szalasszák. A legkomolyabban.

Hát így. Végezetül megnéztem, mit gondolnak a nagyok, de nem találtam olyan dzsesszlexikont, amely említést tett volna erről az anyagról. Klassz... Megeshet, hogy én nem vagyok képben, de akkor is ez a világ legjobb Jimmy Smith-lemeze; ha kell, aláírom:

Marton László Távolodó

Verve, 2000

publikálva
2001/4. (01. 25.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...