Design: Hozzák a formájukat! (Magyar Formatervezési Díj, 2003)

  • Szentpéteri Márton
  • 2003. december 11.

Zene

Lapzártánkat követően, december 9-én kerül sor a legrangosabb hazai formatervezési díjak átadására az Iparművészeti Múzeumban; az 1977 óta évről évre kiosztott Ipari Formatervezési Nívódíjat ezúttal azonban egy új elismerés, a Magyar Formatervezési Díj (MFD) váltja fel.

Lapzártánkat követően, december 9-én kerül sor a legrangosabb hazai formatervezési díjak átadására az Iparművészeti Múzeumban; az 1977 óta évről évre kiosztott Ipari Formatervezési Nívódíjat ezúttal azonban egy új elismerés, a Magyar Formatervezési Díj (MFD) váltja fel.Afejlécünkben jelzett névváltoztatás teljes körű arculatváltást is jelképez: a Magyar Formatervezési Tanács (MFT) a Magyar Szabadalmi Hivatallal (MSZH) együtt immár az európai uniós elvárások szellemében reformálta meg a maga idejében még igen progresszív, ám az idők során egyre inkább elavuló, a designerszakmát egyre kevésbé inspiráló nívódíjpályázatot. Az új díj megnevezése is jelzi a honi döntéshozó szakemberek azon törekvését, hogy a magyar designintézmények nevükben is reprezentálják a világ formatervezésében az elmúlt évtizedekben a globalizáció és különösen a digitalizáció révén bekövetkezett nagy horderejű változásokat. Nemes egyszerűséggel annak az "ipari" jelzőnek az elhagyásáról van itt szó, amely tulajdonképpen már-már állandósultnak mondható szókapcsolat részeként tapadt a formatervezés szóhoz, különösen a szocialista nagyiparhoz kötődő designerek szóhasználatában, akiknek munkái mellesleg - félreértés ne essék! - minden gazdasági hátrány ellenére hosszú évtizedeken át nemritkán nemzetközi értelemben is méltán piacképes termékeknek bizonyultak, különösen ami az autóbuszokat és a vasúti gépjárműveket illeti - mindaddig persze, amíg volt magyar nagyipar.

Az "ipari" jelző száműzése kézenfekvő gesztusnak tűnhet egy posztindusztriálisnak mondott korban - különösen, ami a Magyarországhoz hasonló államokat illeti -, ám a dolog korántsem olyan egyértelmű, mint ahogy a kiállításkatalógus szerzője, Vadas József fogalmaz: "Ahogy az industrial design elől a Lajtától nyugatra már vagy fél évszázada lekopott a jelző (...), logikusnak tetszett, hogy ugyanez az egyszerűsödés a magyar nyelvhasználatban szintén végbemegy." Két évvel ezelőtt ugyanis az Ipari Formatervező Társaságok Nemzetközi Tanácsának (ICSID) szöuli világtalálkozóján a szervezet akkori választott elnöke, a norvég Peter Butenschon hiába is vetette fel, hogy az "industrial" jelzőt hagyják el az ICSID nevéből. Noha sokan elismerték Butenschon érveit, melyek döntően a digitalizáció, a designerszakmát is alapjaiban átformáló médiumváltás következményeivel történő számvetésre ösztönöztek, a plénum végül mégsem támogatta a javaslatot. Mindettől függetlenül a legrangosabb hazai formatervezési elismerés nevének megváltoztatása jó irányt jelez. A díj neve három szóból áll, márpedig ez a reklám alapvető szabályai szerint a legjobb szlogenekre, headline-okra és címekre jellemző megoldás. Az MFD pályázati felhívásával a tárgykultúra legtágabb értelemben vett területeire is kiterjeszti vonzáskörét, ami a korábbi nívódíjra jó ideje már nem volt épp igaz, hiszen többek között a gazdasági rendszerváltozás során nélkülözhetetlenné vált cégarculat-tervezés is hiányzott a kategóriái közül. Az MFD további újdonsága, hogy immár tervekkel is lehet pályázni, így a hál` istennek egyre szaporodó külföldi ösztöndíjakkal szerzett tapasztalatok miatt méltán "eurokompatibilisnek" mondható fiatalabb generációk is nyilvánossághoz és ekképp persze potenciális befektetőkhöz és gyártókhoz juthatnak.

Szentpéteri Márton

Díjak

Termék kategóriában Standeisky Dániel kerti pihenőbútor-családjával első, Néma Júlia moduláris kerámia ülőbútorával második, Cákli Hajnalka bőr tárolóedényeivel harmadik díjat nyert. Vizuális kommunikáció kategóriában Marcell Tamás egy optikai kisvállalkozás számára tervezett arculatával első, Varga Buda az Átrium magazin arculatával második, Balás Benedek a Nemzeti Lóverseny Kft. arculatával pedig harmadik díjat nyert. Terv kategóriában Szilágyi G. Csaba lett első díjas Flexor-aktív kerekes székével, amit Moholy-Nagy László-ösztöndíjasként végzett kutatásai alapján tervezett meg. A Diákmunka kategóriában a Magyar Iparművészeti Egyetem (MIE) hallgatója, Hosszú Gergely nyert első díjat Dynamic orröblítő készülékével, ami a hazánkban egyre nagyobb számban regisztrálható asztmás és allergiás betegek mindennapjait könnyítheti majd meg a jövőben. Az oktatási minisztérium különdíját Terv kategóriában a Medence Csoport Ability Parkja vitte el, ez a honi mozgássérültek számára biztosíthat majd olyan ergonómiailag megbízható relaxációs terepet, melyre mindaddig nagy szükség lesz, míg a hazai épített környezet tervezői és kivitelezői a mozgáskorlátozottak igényeit mellőzve végzik munkájukat. Említésre méltó még az MSZH különdíjasa Diákmunka kategóriában, Stunya János, aki a MIE és a Daimler Benz között Stephan Lengyel jóvoltából létrejött együttműködés keretében tervezte meg diplomamunkáját, a Mercedes Ecomog fantázianevű furfangos haszongépjárművet. A díjazott termékek és pályaművek december 10-től január 4-ig tekinthetők meg az Iparművészeti Múzeumban.

Figyelmébe ajánljuk

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.

Mármint

A hullamosói szakma aránylag ritkán szerepel fiatalemberek vágyálmai közt. Először el is hányja magát Szofiane, a tanulmányait hanyagoló, ezért az idegenrendészet látókörébe kerülvén egy muszlim temetkezési cégnél munkát vállalni kénytelen arab aranyifjú.