Lemez

Dirty Flow Club: Dirty Flow Club

  • - minek -
  • 2014. május 10.

Zene

Szőcs Gergő dobost eddig majd tucatnyi zenekarban hallhatta a közönség - az utolsó két évet azonban saját szó szerint vett szívügye megvalósításának szentelte. Ehhez összegyűjtött 17 zenészt és énekest, zömmel igencsak jól hangzó neveket (például Kovács Andor gitárost, Hock Ernő és Sabák Péter basszgitárost/bőgőst, Márkos Albert csellistát, dj Mangót), és ezzel az alkalmi szupergruppal rögzített egy igazi konceptlemezt.

A nagyszabású és ívű produkció zenei tételek során rögzíti egy szakítás fázisait, amelyek Szőcs nyilatkozatai szerint egyaránt érintik a teljes kiürülés, a düh, az önsajnálat periódusát, továbbá az anya szerepét, hogy végül az önirónia, majd az elgyászolás, elengedés oldja békévé az emlékeket. Ez persze papíron jól hangzik, de Szőcsék alaposan, sok ötlettel operálva ki is dolgozták az egyes tételeket - ráadásul az egész album határozott, jól követhető ívet mutat. A hatáshoz hozzátartozik, hogy remek énekesek sora adja vokálját a produkcióhoz: Sena, Hodosi Enikő, és pláne az utánozhatatlan orgánumú Alba Hyseni - s akkor még nem említettük férfivonalról Tanka Balázst (a Turbóból). S habár többé-kevésbé érvényesülnek a klasszikus kilencvenes évekbeli vokális triphop (Self Pity, End Title), a takarékosan, ámde gondosan megválasztott eszközökkel operáló downtempó, vagy a klasszikus, gazdag hangszerelésű, jó húsz éve trendi (éppen ezért ismét divatba jövő) fúziós zenék (Self Irony) kipróbált stíluselemei is, talán mégis a rövid rockblokkok ütnek a legjobban: végül az Amok 1 punkos lendülete az, ami igazán magával ragadja a hallgatót.

Szerzői kiadás, 2014

alá

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.