Aki nem emlékszik a Disturbed nevû amerikai zenekarra, és nyilván vannak ilyenek, hiszen a banda valamikor a kétezres évek elején volt néhány másodpercig híres a nu-metal harmadik vonalában, az csak idézze fel az akkori MTV-sláger Down With A Sicknesst! Tudják, itt énekel az a csávó, aki úgy hadarja a szavakat, mintha egy kiéhezett állatkerti csimpánz méltatlankodna, amikor az orra elõtt meglengetünk ingerlõen egy banánt, pont abban a távolságban, hogy ne érje el. Más megközelítésben: David Draiman énekes a Cranberries-vokalista Dolores O'Riordan férfi alteregója, csak õ semmibe vette a producerek tanácsát, és minden második mondatban bemutatja azt az énektechnikát, amirõl a fenti jószág vagy egy köszörülõ Trabant-önindító jut az ember eszébe.
Az Indestructible-ön, amit a zenekar kábé úgy vezetett fel idén tavasszal, hogy "minden eddiginél dühösebbek és keményebbek vagyunk, mert gyûlöljük a világot" (a mondat képzeletbeli angol fordításába aztán tessenek beleképzelni kötõszóként jó néhány fuckot, illetve shitet), semmi újdonság nincs az elsõ lemezhez képest. Draiman még most is csak a refrénekben hagyja abba a makogást (néha még ott sem), még mindig nem felejtett el fogós, de teljesen kaptafa dallamokat énekelni, a zene pedig szintén ugyanaz az iskolás (szigorúan a felzárkóztató csoport!) nu-metal, mint volt. Sõt rosszabb, mert a bónusz diszkes limitált kiadvány felvételeibõl nemcsak az derül ki, hogyan játsszák a Faith No More Midlife Crisisét (büntetõ!), hanem hogy az oda koncertverzióban felkerült Stupify meg a Down With A Sickness mennyivel jobb számok ezeknél.
Reprise/Warner, 2008
**
