Lemez

Dong Hyek Lim: Rachmaninov

  • - csk -
  • 2019. november 10.

Zene

Szünet nélkül záporoznak a közönségre az új és még újabb muzsikus tehetségek, s az utóbbi években feltűnően sok köztük a távol-keleti hangszeres fenomén. Ilyen kiemelkedő kvalitású előadó a dél-koreai Dong Hyek Lim, aki 1984-ben született Szöulban. Tanult a hannoveri zeneművészeti főiskolán, később a New York-i Juilliard School of Music hallgatója lett a Magyarországon is kedvelt Emanuel Ax osztályában. Sok versenyen szerepelt sikerrel, köztük igen rangos megmérettetéseken: Busoni, Hamamatsu, Long–Thibaut, Erzsébet Királyné, Chopin, Csajkovszkij. Előkelő helyezéseket ért el: hol első, hol második, hol harmadik lett, máskor ötödik – de mindig a legjobbak között végzett. Érdekesség, hogy bátyja, Dong-Min Lim is zongoraművész: az is megtörtént, hogy együtt indultak egy versenyen, és megosztott harmadik helyezést értek el.

Fesztiválszereplései is előkelőek: megfordult Verbier-ben, de a zongoristák idős nagyasszonya, Mar­tha Argerich luganói koncertjein is. Utóbbi körülmény azért is méltó az említésre, mert új Rachmaninov-lemezén együtt játssza Argerichcsel a kétzongorás Szimfonikus táncokat (op. 45). De előtte még megszólal a 2. zongoraverseny (c-moll, op. 18) a BBC Szimfonikus Zenekara és Alexander Vedernikov kíséretével. Nagyszerű Rachmaninov-játékos: tud kifinomult lenni, meggyőző a melankóliája, de a robusztus megszólaláshoz is ért. Remek az állóképessége, érzelemgazdagon, hiteles pátosszal, sok színnel játszik, karakterei mozgósítják a zenehallgató fantáziáját – és lebilincselően virtuóz a technikája. Nem csoda, hogy az ifjú tehetségeket mindig szívesen felkaroló Argerich örömmel muzsikál vele.

Warner Classics, 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.