Lemez

Dong Hyek Lim: Rachmaninov

  • - csk -
  • 2019. november 10.

Zene

Szünet nélkül záporoznak a közönségre az új és még újabb muzsikus tehetségek, s az utóbbi években feltűnően sok köztük a távol-keleti hangszeres fenomén. Ilyen kiemelkedő kvalitású előadó a dél-koreai Dong Hyek Lim, aki 1984-ben született Szöulban. Tanult a hannoveri zeneművészeti főiskolán, később a New York-i Juilliard School of Music hallgatója lett a Magyarországon is kedvelt Emanuel Ax osztályában. Sok versenyen szerepelt sikerrel, köztük igen rangos megmérettetéseken: Busoni, Hamamatsu, Long–Thibaut, Erzsébet Királyné, Chopin, Csajkovszkij. Előkelő helyezéseket ért el: hol első, hol második, hol harmadik lett, máskor ötödik – de mindig a legjobbak között végzett. Érdekesség, hogy bátyja, Dong-Min Lim is zongoraművész: az is megtörtént, hogy együtt indultak egy versenyen, és megosztott harmadik helyezést értek el.

Fesztiválszereplései is előkelőek: megfordult Verbier-ben, de a zongoristák idős nagyasszonya, Mar­tha Argerich luganói koncertjein is. Utóbbi körülmény azért is méltó az említésre, mert új Rachmaninov-lemezén együtt játssza Argerichcsel a kétzongorás Szimfonikus táncokat (op. 45). De előtte még megszólal a 2. zongoraverseny (c-moll, op. 18) a BBC Szimfonikus Zenekara és Alexander Vedernikov kíséretével. Nagyszerű Rachmaninov-játékos: tud kifinomult lenni, meggyőző a melankóliája, de a robusztus megszólaláshoz is ért. Remek az állóképessége, érzelemgazdagon, hiteles pátosszal, sok színnel játszik, karakterei mozgósítják a zenehallgató fantáziáját – és lebilincselően virtuóz a technikája. Nem csoda, hogy az ifjú tehetségeket mindig szívesen felkaroló Argerich örömmel muzsikál vele.

Warner Classics, 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.