Lemez

Dong Hyek Lim: Rachmaninov

  • - csk -
  • 2019. november 10.

Zene

Szünet nélkül záporoznak a közönségre az új és még újabb muzsikus tehetségek, s az utóbbi években feltűnően sok köztük a távol-keleti hangszeres fenomén. Ilyen kiemelkedő kvalitású előadó a dél-koreai Dong Hyek Lim, aki 1984-ben született Szöulban. Tanult a hannoveri zeneművészeti főiskolán, később a New York-i Juilliard School of Music hallgatója lett a Magyarországon is kedvelt Emanuel Ax osztályában. Sok versenyen szerepelt sikerrel, köztük igen rangos megmérettetéseken: Busoni, Hamamatsu, Long–Thibaut, Erzsébet Királyné, Chopin, Csajkovszkij. Előkelő helyezéseket ért el: hol első, hol második, hol harmadik lett, máskor ötödik – de mindig a legjobbak között végzett. Érdekesség, hogy bátyja, Dong-Min Lim is zongoraművész: az is megtörtént, hogy együtt indultak egy versenyen, és megosztott harmadik helyezést értek el.

Fesztiválszereplései is előkelőek: megfordult Verbier-ben, de a zongoristák idős nagyasszonya, Mar­tha Argerich luganói koncertjein is. Utóbbi körülmény azért is méltó az említésre, mert új Rachmaninov-lemezén együtt játssza Argerichcsel a kétzongorás Szimfonikus táncokat (op. 45). De előtte még megszólal a 2. zongoraverseny (c-moll, op. 18) a BBC Szimfonikus Zenekara és Alexander Vedernikov kíséretével. Nagyszerű Rachmaninov-játékos: tud kifinomult lenni, meggyőző a melankóliája, de a robusztus megszólaláshoz is ért. Remek az állóképessége, érzelemgazdagon, hiteles pátosszal, sok színnel játszik, karakterei mozgósítják a zenehallgató fantáziáját – és lebilincselően virtuóz a technikája. Nem csoda, hogy az ifjú tehetségeket mindig szívesen felkaroló Argerich örömmel muzsikál vele.

Warner Classics, 2019

 

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.