Lemez

Dudás Lajos: Radio Days – Birthday Edition 75

Zene

A jazztörténetben a népszerűsítés legfontosabb médiuma a rádió volt. Ha csak Benny Goodman vagy Charlie Parker lemezen is kiadott műsoraira gondolunk, ezt nem is kell bizonygatni. A digitális korban a rádió is alárendelődött mind technikailag, mind fontosságát tekintve, de ez a lemez a médium fontossága mellett érvel.

Dudás Lajos, a Németországban élő klarinétművész a 75. születésnapjára két pompás CD-t kapott a kiadójától, de a hallgatók is igazán örülhettek az ajándéknak. A Brücken­schlag úgymond hídverés Anton Webern és Bartók, valamint a saját maga képviselte jazzkompozíciók és -felfogás között. Még ennél is szélesebb érdeklődésre tarthat számot a Radio Days, egy retrospektív, mely a mind a mai napig turnézó Dudás rádiós koncertjeiből szemezget. Viszonylag ritka hangszer a modern jazzben a klarinét, de ezt Dudást hallgatva csak furcsállni lehet, ő ugyanis minden stílushoz hozzá tud tenni ezen a hangszeren; csodálatos soundjával és minden hangulatban érvényre juttatott virtuozitásával, melódiáinak szárnyaló, lenyűgöző fordulataival, változatos ritmikájával. A legkorábbi koncert Kölnben volt (WDR), többek között Toto Blankéval és Kőszegivel, süt róla a nyolcvanas évek földhözragadt optimizmusa – de Dudás a táncolható ritmusra is állati jól rázza. A Stúdió 11-gyel, Schreck Ferenc harsonaszólójával készült az Urban Blues, a Dudásra leginkább jellemző, kortárs zenekari hangszerelésben. Utána megint visszalépünk, Szabó Gáborra emlékezik egy kompozícióval a klarinétos, és megidézi benne a magyar gitáros legnagyobb korszakának ritmusait – majd pedig egy Zoller-kompozíciót is előad, stílusosan egy bécsi rádiós fellépés felvételén. A változatos felállások leginkább stabil pontja Philipp van Endert gitáros, Dudás hűséges társa, egyben a lemez kiadója, akivel duóban és nagyobb együttesekben is fantasztikusan megértik egymást.

Jazzsick Records, 2016


Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.