Bár Happy a címe, vészjósló zakatolás vezeti fel az első számot, amelyben a boldog együttlét után lelép a srác, amíg a lány a mosdóban van – ez adja meg Mitski új lemezének alaphangját. A hangsúlyozottan japán-amerikai kettős identitású, egyértelműen a kilencvenes évek zajos indie-rockjából inspirálódó énekesnőt még két évvel ezelőtt kapta fel a popsajtó a Bury Me At Makeout Creekkel, amely tényleg jó kis zsánerlemez volt bármiféle egzotikus (vagy csak: friss) törekvés nélkül. Most a Puberty 2-val azonban összehozott egy olyan albumot, amelyet nem is annyira a zenei, hanem inkább az érzelmi mélysége helyez az előző fölé.
A lendületesebb Bury Me után most elsősorban finoman emelkedett, tépelődő, folkos balladákat kapunk. Mégis a néhány lendületesebb szám az, ami igazán megcsavarja ezt a viszonylagos eklektikusságában is egységes albumot. A másodikként érkező Dan the Dancerben például rögtön megkapjuk a másik oldal, a szerencsétlen szűz srác perspektíváját. Az érzelmi tetőpont pedig a weezeres Your Best American Girl, ahol azon kesereg a főhősnő (súlyos gitárok mellett), hogy a srác anyja sohasem fogja elfogadni azt, ahogy őt nevelték. A Loving Feeling kerek indie-rockja és a My Body’s Made of Crushed Little Stars hisztérikus kirohanása is a fájdalmat oldja – ezzel együtt a Puberty 2-t egész biztosan sokszor teszik fel majd idén a világfájdalommal küzdő tinédzserek. Jó érzékkel felépített dalaival azonban a(z első) pubertáskoron már túllépett, 25 éves Mitski a saját korosztálya számára is megadja az azonosulás lehetőségét.
Dead Oceans, 2016
