Dúrba hajló zenék

Klasszikus zenei programajánló a 2023/16. hétre

„Semmit sem vesztett művészi elveinek hajthatatlan merevségéből, de egyáltalán nem törekszik arra, hogy erőszakosan plántálja ezeket valakibe, és karmesteri teendői során megelégszik azzal, ha kihangsúlyozza azt, amit szépnek vél, és árnyékban hagyja a szerinte rossz vagy ártalmas példát. Mindössze az a hibája, hogy egy kicsit még mindig túlságosan szereti a halottakat” – írta Hector Berlioz a német pályatársról, Felix Mendelssohn-Bar­thol­dy­ról, akivel 1831-ben, Rómában találkozott. Ezen az itáliai körúton történt, hogy Mendelssohn 4. „Olasz” szimfóniájának első dallamfoszlányai megszülettek, de a kompozíció első változatának végére csak két évvel később került pont. Talán az élmények is eltelítették, de a szerző inkább arra panaszkodott, hogy nincs, akinek az úton előjátszhatná a műveit.

Ez a napfényes, mindig dúrba hajló zene is elhangzik a Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén, amelyet napjaink legelevenebb, legfrissebb klarinétosa, Martin Fröst vezényel. Szólistaként úgy mozog, mint egy rajzfilmfigura vagy mint egy popsztár. Persze fújni is fog, Weber „frühromantikus” f-moll klarinétversenyét (Zeneakadémia, április 23., fél nyolc). De nem könnyű dilemma, hogy vajon ezen az estén ne a Müpa felé induljon-e mégis az ember. Baráth Emőke énekel Mozart operáiból, a Figaro, az Idomeneo és a Così után Donna Anna áriáját is a Don Giovanniból: „Non mi dir che son io crudel con te…” Mi pedig ingatjuk a fejünket, dehogy vagy kegyetlen, csak soha ne hagyd abba az éneklést. A Szent István Filharmonikusok és Vashegyi György karmester a szünet után Brahms IV. szimfóniájával vigasztal (április 23., hat óra). S akit a zenetörténet panteonjának kőoszlopai nem vonzanak, annak hadd kínáljuk a Mikamo Közép-Európai Kamarazenekar hangversenyét, amelyen Ligeti György művei jó társaságban, Kurtág, Jonathan Harvey, Gesualdo, Mozart mellett szerepelnek (BMC, április 23., hat óra).