rés a présen

„Nem vagyunk egyedül”

  • rés a présen
  • 2023. április 19.

Zene

Hollerung Gábor zeneigazgató, Budafoki Dohnányi Zenekar

rés a présen: Hogy alakult a pályája a Budafoki Dohnányi Zenekarral?

Hollerung Gábor: 1989-től vagyok a BDZ zenei vezetője, amely csak 1993-ban lett ifjúsági csapatból hivatásos zenekar. Azért történhetett ez, mert a helyi vezetés felismerte a rendszerváltás után, hogy milyen értéket hozott létre Budafokon a BDZ, és belátta, hogy nem kell mindenáron központilag finanszírozott intézményként működtetni, inkább pénzt kell szánni rá. 2001-re viszont új trendek jöttek, érzékelhető volt a közönség csökkenése. A fiatalok megszólítását tartottuk a legfontosabbnak, miközben egyenrangú szereplőivé akartunk válni a zenei életnek. Az alapító Nemes László abban az évben ment nyugdíjba, akkor vettem át az ügyvezetést is, azzal a feltétellel, hogy az akkor egyébként költségvetési szervként működő együttesből kft.-t csinálunk, mert ez a záloga annak, hogy egy kreatív, kis költségvetéssel dolgozó együttes fejlődni tudjon. Ez az ötlet be is vált, és abban is biztos voltam, hogy jobb, ha zenei és adminisztratív vezetőként önmagammal kell vitatkoznom, mert az nem okoz akkora konfliktust, mintha mással kellene.

rap: Azt megszoktuk, hogy a BDZ összefog a kortárs művészetek művelőivel, de a számítógépes játékkultúra egészen más terep. Hogyan született a Gamer Symphony ötlete?

HG: A filmzenei koncertjeink népszerűsége kapcsán többször eszünkbe jutott, hogy a számítógépes játékoknál is fontos szerepet játszik a zene, így tulajdonképpen megszólíthatnánk a gamereket is, mint potenciális zenehallgató közönséget. Már a bip-bipes Tetris-korszakban is születtek érdekes zenei gondolatok, most meg már kifejezetten jó zenéket is szereznek a játékokhoz. A Tetris egyébként az egyik fő szám lesz a koncertshow-n, amelyet nagyszerű házi zeneszerzőnk, Szűcs Apor fog a BDZ-re hangszerelni, továbbírni. Egyébként külföldön nagyon népszerűek a számítógépes játékokhoz kapcsolódó zenei koncertek, a Game Music Show-k.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.