rés a présen

„Nem vagyunk egyedül”

  • rés a présen
  • 2023. április 19.

Zene

Hollerung Gábor zeneigazgató, Budafoki Dohnányi Zenekar

rés a présen: Hogy alakult a pályája a Budafoki Dohnányi Zenekarral?

Hollerung Gábor: 1989-től vagyok a BDZ zenei vezetője, amely csak 1993-ban lett ifjúsági csapatból hivatásos zenekar. Azért történhetett ez, mert a helyi vezetés felismerte a rendszerváltás után, hogy milyen értéket hozott létre Budafokon a BDZ, és belátta, hogy nem kell mindenáron központilag finanszírozott intézményként működtetni, inkább pénzt kell szánni rá. 2001-re viszont új trendek jöttek, érzékelhető volt a közönség csökkenése. A fiatalok megszólítását tartottuk a legfontosabbnak, miközben egyenrangú szereplőivé akartunk válni a zenei életnek. Az alapító Nemes László abban az évben ment nyugdíjba, akkor vettem át az ügyvezetést is, azzal a feltétellel, hogy az akkor egyébként költségvetési szervként működő együttesből kft.-t csinálunk, mert ez a záloga annak, hogy egy kreatív, kis költségvetéssel dolgozó együttes fejlődni tudjon. Ez az ötlet be is vált, és abban is biztos voltam, hogy jobb, ha zenei és adminisztratív vezetőként önmagammal kell vitatkoznom, mert az nem okoz akkora konfliktust, mintha mással kellene.

rap: Azt megszoktuk, hogy a BDZ összefog a kortárs művészetek művelőivel, de a számítógépes játékkultúra egészen más terep. Hogyan született a Gamer Symphony ötlete?

HG: A filmzenei koncertjeink népszerűsége kapcsán többször eszünkbe jutott, hogy a számítógépes játékoknál is fontos szerepet játszik a zene, így tulajdonképpen megszólíthatnánk a gamereket is, mint potenciális zenehallgató közönséget. Már a bip-bipes Tetris-korszakban is születtek érdekes zenei gondolatok, most meg már kifejezetten jó zenéket is szereznek a játékokhoz. A Tetris egyébként az egyik fő szám lesz a koncertshow-n, amelyet nagyszerű házi zeneszerzőnk, Szűcs Apor fog a BDZ-re hangszerelni, továbbírni. Egyébként külföldön nagyon népszerűek a számítógépes játékokhoz kapcsolódó zenei koncertek, a Game Music Show-k.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.