dvd - A BETOLAKODÓ

Embertársaink egy szomorú halmaza tengermély félelemmel tekint a nőnemű személyekre. A félelem pedig, mint tudjuk, megeszi a lelket, s közben ráadásképp lidérces álmokat generál.

Embertársaink egy szomorú halmaza tengermély félelemmel tekint a nõnemû személyekre. A félelem pedig, mint tudjuk, megeszi a lelket, s közben ráadásképp lidérces álmokat generál. Az efféle víziók legjellegzetesebb motívumát a boszorkányok csalárd tevékenykedése adja. Alexandre Bustillo és Julien Maury, A betolakodó francia rendezõi is éppen ilyen álmodók. Filmjük szoknyás szörnyetege a legsötétebb erõket bocsátja szabadon: nekimegy egy törékeny, mindenórás kismamának a saját otthonában, nem törõdve azzal, hogy ez még a különös kegyetlenséggel elkövetett horrorokban is többé-kevésbé tabunak számít(ott eddig). Bustillo és Maury leghõbb vágya, hogy nyolcvan percen át mi is nagyon féljünk ettõl a csúf, gonosz boszorkától.

És mi félünk. Béatrice Dalle-tól úgy meg lehet ijedni, hogy a film elsõ felében még az sem világosan eldönthetõ, hogy természetfeletti, avagy realistább horrorban járunk-e. A mûvésznõ smink, maszk és egyéb olcsó segédeszközök nélkül képes vérfagyasztó lenni, habár jelentõs támaszai vannak: a kompozíciók, a világítás és a zörejek mesteri módon teszik sûrûbbé a nyomasztó atmoszférát. A provokatív vérorgia percrõl percre sötétebb és brutálisabb lesz - a fokozás a vége felé itt-ott mulatságos mértékû, addig viszont alig kapunk levegõt. Emlékeznek a Visszafordíthatatlan bestialitására? Nos, Bustillo és Maury számára nagyjából az lehetett a mérce. A játékfilmes erõszakábrázolás és a nézõi tûrõképesség határait feszegetõ dolgozatuk az eurohorror rémes történetének újabb mérföldköve: gátlástalan és felkavaró - remekmû a maga csoportjában.

Forgalmazza a Cinetel

**** és fél