dvd - A BETOLAKODÓ

  • - greff -
  • 2009. április 2.

Zene

Embertársaink egy szomorú halmaza tengermély félelemmel tekint a nőnemű személyekre. A félelem pedig, mint tudjuk, megeszi a lelket, s közben ráadásképp lidérces álmokat generál.
Embertársaink egy szomorú halmaza tengermély félelemmel tekint a nõnemû személyekre. A félelem pedig, mint tudjuk, megeszi a lelket, s közben ráadásképp lidérces álmokat generál. Az efféle víziók legjellegzetesebb motívumát a boszorkányok csalárd tevékenykedése adja. Alexandre Bustillo és Julien Maury, A betolakodó francia rendezõi is éppen ilyen álmodók. Filmjük szoknyás szörnyetege a legsötétebb erõket bocsátja szabadon: nekimegy egy törékeny, mindenórás kismamának a saját otthonában, nem törõdve azzal, hogy ez még a különös kegyetlenséggel elkövetett horrorokban is többé-kevésbé tabunak számít(ott eddig). Bustillo és Maury leghõbb vágya, hogy nyolcvan percen át mi is nagyon féljünk ettõl a csúf, gonosz boszorkától.

És mi félünk. Béatrice Dalle-tól úgy meg lehet ijedni, hogy a film elsõ felében még az sem világosan eldönthetõ, hogy természetfeletti, avagy realistább horrorban járunk-e. A mûvésznõ smink, maszk és egyéb olcsó segédeszközök nélkül képes vérfagyasztó lenni, habár jelentõs támaszai vannak: a kompozíciók, a világítás és a zörejek mesteri módon teszik sûrûbbé a nyomasztó atmoszférát. A provokatív vérorgia percrõl percre sötétebb és brutálisabb lesz - a fokozás a vége felé itt-ott mulatságos mértékû, addig viszont alig kapunk levegõt. Emlékeznek a Visszafordíthatatlan bestialitására? Nos, Bustillo és Maury számára nagyjából az lehetett a mérce. A játékfilmes erõszakábrázolás és a nézõi tûrõképesség határait feszegetõ dolgozatuk az eurohorror rémes történetének újabb mérföldköve: gátlástalan és felkavaró - remekmû a maga csoportjában.

Forgalmazza a Cinetel

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.