Nehéz a titkos ügynök élete, olykor annyira be kell épülni az ellenséges szövetanyagba, hogy nem maradhat szinte egy szál sem, ami egykor volt énjéhez, a jókhoz visszaköti. Egy mégis maradhat talán, de azt számos esetben - itt nem feltétlenül az adott ügyrõl beszélünk, hanem a tárgyban fogant munkák széles tengerérõl - kiiktatják (azt is megfigyeltem, hogy mindgyakran célzott lövéssel). Ilyenkor persze elég nagy a baj, hisz' a kutya se tudja a jófiúról, hogy jófiú, inkább mindenki rosszfiúnak nézi, s nincs mese, bizonyítania kell az ártatlanságát a hatóságoknak (de legtöbbször még a csajának is, aki magára van hagyatva az összes ilyen film számottevõ részében). A fentieknek két különösen gyakori elõfordulását tartja számon a modern tudomány: amikor a maffiába és amikor a terroristák közé kell mélyen beépülni. Az Árulót kétségkívül az utóbbi alcsoportba kell sorolnunk, viszont semmi nem különbözteti meg e halmaz piaci átlagától. A sztárjai (Don Cheadle, Guy Pierce és Jeff Daniels) ugyan inkább középfajsúlyúnak mondhatók, de megbízhatóan teszik a dolgukat. Talán arrafelé lehet némi keresgélnivalónk, hogy a Cheadle által játszott undercover angel ezúttal szó szerint is egy angyal. Mondhatjuk, szerencséjére, hisz a gonoszt épp az gyõzi meg megbízhatóságáról, hogy enni ad egy éhezõnek. Evvel a jellemek és szándékok árnyalása is le van tudva - egy egészséges határig persze -, így megérthetjük az egyik-másik terroristát is. Rosszul tudja, hogy mi a stájsz, de ha például amerikainak születik, lehetett volna rendes gyerek is belõle. Szerintem is.
Forgalmazza a Budapest Film
**
