dvd - BIZET: CARMEN

  • - káté -
  • 2010. október 28.

Zene

A tavalyi Metropolitan-élőről kiadott felvétel Elina Garancáé. A kék szemű, griberlis énekesnő megvált a szőkeségétől és a szerep konvencióitól: a szoknyafelkapdosó, csípőriszáló, gitáros-kasztanyettás-fandangós táncházi műfolklórtól és műerotikától.
A tavalyi Metropolitan-élõrõl kiadott felvétel Elina Garancáé. A kék szemû, griberlis énekesnõ megvált a szõkeségétõl és a szerep konvencióitól: a szoknyafelkapdosó, csípõriszáló, gitáros-kasztanyettás-fandangós táncházi mûfolklórtól és mûerotikától. Nyerseséget, testiséget, elementáris szexualitást hitelesít. A tenyerébe köp, hogy megnedvesítse a vérzõ térdére rakott kendõt. Egyértelmû gesztust tesz a nyelvével. Lefejti José nadrágtartóját. Zsigeri élménnyé varázsolja a különlegeset: a lábmosást a vödörben az Habanera alatt, a hanyatt fekve éneklést, az obszcén ülõ pózt a Séguidilla közben. A mimikát is: a rajongás, a megvetés, a gúny félmosolyát, ajkbiggyesztését vagy nevetését. És hozzá olyan expresszíven, kifejezésbeli valõrökkel, puhán dalol, hogy észre sem venni, hogy énekel.

Roberto Alagna önmagát adja; jelenléte neki is van, Joséja nem naturbursch falusi suttyó, hanem férfi, akire hat a nõ, de õ azt hiszi, hogy fölényesen legyõzi. Virágáriája önsajnáló szenvelgés helyett forte elánnal elõadott szenvedélyes vallomás. A finálé kettõsében nem a lezüllött homeless, hanem a vallási pietista próbálja visszaerõszakolni legyilkolt szeretõje ujjára a jegygyûrût. Barbara Frittoli (Micaela) és Teddy Tahu Rhodes (Escamillo) hozzák az áriáikat, a karmester Yannick Nézet-Séguin csillogásra és gyors tempókra temperálja a zenekart.

A rendezõ, Richard Eyre a huszadik század elejére viszi át a cselekményt. Következetes realista: a dohánygyári munkásnõk nem dizájnerek divatkreációi, hanem izzadt munkásnõk, a Lillas Pastias kocsmában öngyújtóval fenyegetett Zuniga hadnagy arcán hetek (hónapok?) múlva, a negyedik felvonásban még látszanak az égésnyomok. De igazából Garanca éget, "mert az maga tûz".

Deutsche Grammophon/Universal, 2010, 2 DVD

*****

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.