Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

dvd - BIZET: CARMEN

  • - káté -
  • 2010. október 28.

Zene

A tavalyi Metropolitan-élőről kiadott felvétel Elina Garancáé. A kék szemű, griberlis énekesnő megvált a szőkeségétől és a szerep konvencióitól: a szoknyafelkapdosó, csípőriszáló, gitáros-kasztanyettás-fandangós táncházi műfolklórtól és műerotikától.
A tavalyi Metropolitan-élõrõl kiadott felvétel Elina Garancáé. A kék szemû, griberlis énekesnõ megvált a szõkeségétõl és a szerep konvencióitól: a szoknyafelkapdosó, csípõriszáló, gitáros-kasztanyettás-fandangós táncházi mûfolklórtól és mûerotikától. Nyerseséget, testiséget, elementáris szexualitást hitelesít. A tenyerébe köp, hogy megnedvesítse a vérzõ térdére rakott kendõt. Egyértelmû gesztust tesz a nyelvével. Lefejti José nadrágtartóját. Zsigeri élménnyé varázsolja a különlegeset: a lábmosást a vödörben az Habanera alatt, a hanyatt fekve éneklést, az obszcén ülõ pózt a Séguidilla közben. A mimikát is: a rajongás, a megvetés, a gúny félmosolyát, ajkbiggyesztését vagy nevetését. És hozzá olyan expresszíven, kifejezésbeli valõrökkel, puhán dalol, hogy észre sem venni, hogy énekel.

Roberto Alagna önmagát adja; jelenléte neki is van, Joséja nem naturbursch falusi suttyó, hanem férfi, akire hat a nõ, de õ azt hiszi, hogy fölényesen legyõzi. Virágáriája önsajnáló szenvelgés helyett forte elánnal elõadott szenvedélyes vallomás. A finálé kettõsében nem a lezüllött homeless, hanem a vallási pietista próbálja visszaerõszakolni legyilkolt szeretõje ujjára a jegygyûrût. Barbara Frittoli (Micaela) és Teddy Tahu Rhodes (Escamillo) hozzák az áriáikat, a karmester Yannick Nézet-Séguin csillogásra és gyors tempókra temperálja a zenekart.

A rendezõ, Richard Eyre a huszadik század elejére viszi át a cselekményt. Következetes realista: a dohánygyári munkásnõk nem dizájnerek divatkreációi, hanem izzadt munkásnõk, a Lillas Pastias kocsmában öngyújtóval fenyegetett Zuniga hadnagy arcán hetek (hónapok?) múlva, a negyedik felvonásban még látszanak az égésnyomok. De igazából Garanca éget, "mert az maga tûz".

Deutsche Grammophon/Universal, 2010, 2 DVD

*****

Előző cikk a rovatban koncert- NAWAL
Következő cikk a rovatban Kiállítás - A józanság esztétikája - Manifesta 8

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

Visszhang

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” – énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

Visszhang

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

Visszhang

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Visszhang

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

Visszhang

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

Visszhang

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Visszhang

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

Kritika

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

Kritika

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Kritika

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Kritika

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.