Arra várva, hogy cowboyok csapjanak össze ûrlényekkel a vásznon, épp jó lett volna a Burrowers, lévén dettó 2in1 meskete, western részvétellel. Csakhogy e film két mûfaja (horror+western) egy istennek sem akar együttmûködni. A westerntoposz (vélhetõleg indiánok rabolják el a menyasszonyt, s egy kis csapat a keresésére indul) és a horrorszál (valamilyen lények embereket gyilkolnak) egyformán üres, mindkettõ a másik mankója lehetne csupán, de ennyi mankó már sok. Vagyis kevés. De még ez sem lenne oly nagy baj, ha a látvány és néhány sokkoló jelenet gördítené elõre, ne adj' isten az üldözõk egymást karistoló jellemei mélyítenék a cselekményt, ellenben a figurák pár mondattal leírható sablonok maradnak, amin a színészi játék sem igazít egy öltést sem. Pedig a rendezõ, J. T. Petty nagyon odafigyelt a stílusra; fakó színekkel, tág alsó- és felsõállású plánokkal igyekezett visszaadni a kietlen vadnyugatot, ahol az emberi kegyetlenség vetekszik furcsa föld alatti rémeink tetteivel. Sõt még valami üzenet is kerekedik: megesznek minket, mert megint beleavatkoztunk a világ rendjébe. Így a Burrowers az olyan büntetõ természet-horrorok és sci-fik felé kacsintgat, mint a The Last Winter vagy Az esemény, meglehetõsen komolytalanul. Emellett az a legnagyobb baja, hogy se a túl sötét, nyomasztó zajokkal terhelt, se a gyors, de sután vágott jelenetei nem keltenek feszültséget. Az egyetlen értékelhetõ kép az élve és teljesen bénultan földbe temetett áldozatok üvegesen bámuló szeme és a cowboy, aki elüget mellettük.
Forgalmazza a Budapest Film
**
