dvd - Keserű perec - Jieho Lee: Lélegzet

  • - ts -
  • 2008. szeptember 11.

Zene

Nem is olyan régen (2005 végén) ment a pesti mozikban Paul Haggis filmje, az Ütközések. 24 óra története Los Angelesben - láttunk már ilyet, de az mégis más, ott az elnök élete a tét, itt a békés faji egymás mellett élés. Van az Ütközésekben egy rasszista rendőr, aki a végén csak kiment egy nőt az égő kocsiból - így igazolván, hogy semmi nem fekete és fehér (kivéve tán a bőrszínt). Jieho Lee - megőrizvén mondott mű metodikai műgondját - a Lélegzetben továbbgondolja, egyben leegyszerűsíti, tökéletesen monokrómmá nemesíti e matériát. Tudniillik minden olyan fekete nála. -ts-

Nem is olyan régen (2005 végén) ment a pesti mozikban Paul Haggis filmje, az Ütközések. 24 óra története Los Angelesben - láttunk már ilyet, de az mégis más, ott az elnök élete a tét, itt a békés faji egymás mellett élés. Van az Ütközésekben egy rasszista rendőr, aki a végén csak kiment egy nőt az égő kocsiból - így igazolván, hogy semmi nem fekete és fehér (kivéve tán a bőrszínt). Jieho Lee - megőrizvén mondott mű metodikai műgondját - a Lélegzetben továbbgondolja, egyben leegyszerűsíti, tökéletesen monokrómmá nemesíti e matériát. Tudniillik minden olyan fekete nála.

Az emlegetett metódus sokfelé volt már használatban, leegyszerűsítve tán celluloidszárnyú pillangóeffektusról beszélhetünk, mint ahogy azt sem írhatjuk a véletlen számlájára teljesen, hogy az első (szem a láncban) fellépő (Forest Whitaker) orrára egy pillangó telepszik (az első) adandó alkalommal - és néz, mint J. R. a Dallas végén, súlyosan. Erről lesz aztán nagyban szó, Forest az üzemi klotyóban kihallgat egy lóverseny-tippet, megfogadja, veszt. A fogadást intéző gengszter (Andy Garcia) behajtója (Brendan Fraser), aki azért emelkedett ilyen magas polcra, mert a jövőbe lát, ám e némileg (moziban persze nem) szokatlan képessége sem akadályozta meg gyerekkori traumája elszenvedésében, valójában jó ember. Például ad egy pisztolyt Forestnek, s kiment egy kis énekesnőt közös főnökük karmai közül, mely cselekedete finoman szólva is szelektív jövőbe látásról árulkodik. Tehát veszt. Persze relativizálható veszteséget szenved, az életét: mert ha összekötő kapocsnak tekintjük vagy a megénekelt effektus nagyobb dicséretének, más a számla végösszege. Fellépett ui. az Ütközésekben is, s nyilván eztán is hívják, ha jönnek a pillangók. Azok? Rajokban!

Jieho Lee filmje nem annyira hollywoodi főmezőkön merész; azon helyi paradigmát, mely a világot nyertesekre és vesztesekre osztja, távolról sem igyekszik piszkálni. Annyiban próbál újítani, hogy őt csak a vesztesek érdeklik - várj, de nem is ez az igazi nóvum! Hanem az, hogy azok se nagyon érdeklik. Nem tesz értük semmit, s ez kétségkívül dicséretes szórakoztatóipari magatartás. Vesztesei még nagyobbat perecelnek, mint amekkorákat a film előtt.

Közelítsünk tehát praktikusan, élelmiszer-technikai utakon! Mi is az a perec? Önmagába csavarodó tésztarúd. Ez filmrúd, ennyit étkezési kérdésekről. A végén minden sztár a helyére kerül (említettek mellett Sarah Michelle Gellar és Julie Delpy). Csakhogy az nem üzenet, hogy a bukás (különösen annak számos drasztikusabb formája) magában hordozza a megváltást, csak észre kell benne venni. Ez csak a szokvány vigasz a hátramaradottaknak. Hogy volt értelme. Megfogadni egy gebét? Dehogy volt! Épp az benne a mindenkor magnetikusan izgalmas. Hogy nem vált meg, semmi pénzért. És nem is kecsegtet vele, nem arra fogadsz. De ellene. Szemben Jieho Lee közlésével az garantálja a megváltást. Majdra, mint összes elődei.

Forgalmazza a Fórum Home Entertainment

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.