dvd - ROSSINI: LA CENERENTOLA

  • - káté -
  • 2010. május 20.

Zene

A Metropolitanből egy éve élőben közvetített Hamupipőke-előadás semmit sem öregedett. És nem azért, mert már a bemutatón is öregecske volt (vannak ilyen produkciók), hanem mert a mesék kortalanok.
A Metropolitanbõl egy éve élõben közvetített Hamupipõke-elõadás semmit sem öregedett. És nem azért, mert már a bemutatón is öregecske volt (vannak ilyen produkciók), hanem mert a mesék kortalanok. Cesare Lievi rendezõ annyit talált ki, hogy az özvegy Don Magnifico lakásában szakadt a kanapé, a lányok kiházasítása anyagi létszükséglet, és bár sikertelen, Angelina révén a csonka család mégiscsak tisztes középosztályi (nem fõúri!) státushoz jut. A polgári miliõ a csodákban is érvényesül, a varázsló Alidoro (a szép hangú John Relyea) vállhevederébõl bont angyalszárnyat, és az esküvõi ruhát hozó szekrényt daru szállítja (nem a madár, az erõgép.)

De mindez mellékvágány, a fõ tétel Elina Garanca a címszerepben. Ibolyakék szemû szõkeségével, gödröcskés mosolyával, álmodozó szelídségével is - de elsõsorban a hangjával, amelynek homogén teltsége, technikai biztonsága és kifejezõ ereje méltán sztárolja a lett (rigai) mezzoszopránt. A kifogástalan vokális teljesítményhez természetes játékkultúra társul, amelyben a pasztellszíneké, a fátyolos bánaté és a hamvas bájé az elsõbbség. Garanca Hamupipõkéje rögtön beleszeret Lawrence Brownlee álruhás Don Ramirójába, eszébe sem jut összetéveszteni az inasnak öltözött piknikus herceget a fõrangot imitáló daliás Dandinival (Simone Alberghini). Nem tudni, hogy a szociális együttérzés vonzza-e inkább, vagy a szárnyaló tenor, de tény, hogy a fiatal afroamerikai, aki idõközben maga is Met-sztárrá emelkedett, rendkívüli elánnal és a legnagyobb magasságban is tökéletesen birtokolja a szólamot. Testes, minden regiszterben kiegyenlített matéria az övé. Alessandro Corbelli buffo basszusa szolgáltatja Don Magnifico szerepében a hadaróáriák és bohóckodások kötelezõ geg-elemeit. A pattogó szextett lehetne élesebb, de Garanca önmagában is maximum.

Deutsche Grammophon/Universal, 2009, 2 DVD

*****

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.