dvd - ROSSINI: LA CENERENTOLA

  • - káté -
  • 2010. május 20.

Zene

A Metropolitanből egy éve élőben közvetített Hamupipőke-előadás semmit sem öregedett. És nem azért, mert már a bemutatón is öregecske volt (vannak ilyen produkciók), hanem mert a mesék kortalanok.
A Metropolitanbõl egy éve élõben közvetített Hamupipõke-elõadás semmit sem öregedett. És nem azért, mert már a bemutatón is öregecske volt (vannak ilyen produkciók), hanem mert a mesék kortalanok. Cesare Lievi rendezõ annyit talált ki, hogy az özvegy Don Magnifico lakásában szakadt a kanapé, a lányok kiházasítása anyagi létszükséglet, és bár sikertelen, Angelina révén a csonka család mégiscsak tisztes középosztályi (nem fõúri!) státushoz jut. A polgári miliõ a csodákban is érvényesül, a varázsló Alidoro (a szép hangú John Relyea) vállhevederébõl bont angyalszárnyat, és az esküvõi ruhát hozó szekrényt daru szállítja (nem a madár, az erõgép.)

De mindez mellékvágány, a fõ tétel Elina Garanca a címszerepben. Ibolyakék szemû szõkeségével, gödröcskés mosolyával, álmodozó szelídségével is - de elsõsorban a hangjával, amelynek homogén teltsége, technikai biztonsága és kifejezõ ereje méltán sztárolja a lett (rigai) mezzoszopránt. A kifogástalan vokális teljesítményhez természetes játékkultúra társul, amelyben a pasztellszíneké, a fátyolos bánaté és a hamvas bájé az elsõbbség. Garanca Hamupipõkéje rögtön beleszeret Lawrence Brownlee álruhás Don Ramirójába, eszébe sem jut összetéveszteni az inasnak öltözött piknikus herceget a fõrangot imitáló daliás Dandinival (Simone Alberghini). Nem tudni, hogy a szociális együttérzés vonzza-e inkább, vagy a szárnyaló tenor, de tény, hogy a fiatal afroamerikai, aki idõközben maga is Met-sztárrá emelkedett, rendkívüli elánnal és a legnagyobb magasságban is tökéletesen birtokolja a szólamot. Testes, minden regiszterben kiegyenlített matéria az övé. Alessandro Corbelli buffo basszusa szolgáltatja Don Magnifico szerepében a hadaróáriák és bohóckodások kötelezõ geg-elemeit. A pattogó szextett lehetne élesebb, de Garanca önmagában is maximum.

Deutsche Grammophon/Universal, 2009, 2 DVD

*****

Figyelmébe ajánljuk

Mesterségvizsga

Egyesek szerint az olyan magasröptű dolgokhoz, mint az alkotás – legyen az dalszerzés, írás, vagy jelen esetben: színészet –, kell valami velünk született, romantikus adottság, amelyet jobb híján tehetségnek nevezünk.

Elmondom hát mindenkinek

  • - ts -

Podhradská Lea filmje magánközlemény. Valamikor régen elveszett a testvére. Huszonhét évvel az eltűnése után Podhradská Lea fogta a kameráját és felkerekedett, hogy majd ő megkeresi.

Nem oda, Verona!

  • - turcsányi -

Valahol a 19. század közepén, közelebbről 1854-ben járunk – évtizedekre tehát az államalapítástól –, Washington területén.

Nagyon fáj

  • Molnár T. Eszter

Amióta először eltáncolta egy kőkori vadász, ahogy a társát agyontaposta a sebzett mamut, a fájdalom a táncművészet egyik legfontosabb toposza.

Mindenki a helyére

Mit gondol Orbán Viktor és a Fidesz a nőkről? Hogyan kezeli őket? És mit gondol ugyanerről a magyar társadalom, és mit a nők maguk? Tényleg a nők pártja a Fidesz? Ezeket a kérdéseket próbálja megválaszolni a kötet többféle aspektuson keresztül. Felemás sikerrel.

Megint dubajozás

Alacsony belépési küszöb, mesés hozamok, könnyű meg­gazdagodás, örök élet: ezek közül az első kettőt biztosan ígérik a mesés dubaji ingatlanbefektetési ajánlatok. Pedig az előrejelzések szerint akár egy éven belül kipukkadhat az ingatlanlufi.