DVD - Sötét szívek - Veronica Mars

  • - greff -
  • 2010. augusztus 19.

Zene

Az angolszász kritika nagy becsben tartja Rian Johnson legelső, nálunk mindeddig nem forgalmazott filmjét, a Bricket, amiért megvalósul benne a klasszikus noir és a gimis mozi tökéletes fúziója. Ha csupán a nívót vesszük, a lelkesedés indokolt. Csakhogy nem Johnson volt az első, aki ebből a receptből ínyencfogást sütött. Filmjét, ha nem is sokkal, de magabiztosan beelőzte Rob Thomas tévésorozata a fiktív kaliforniai kisváros oktatási intézményeiben serénykedő Veronica kettős életéről, aki a szokásos kamaszproblémák mellett - a detektív papa mintáját követve - különféle gaztettek felderítésével is rendre elfoglalja magát.

A főhősnő figurája úgyszintén sajátos hibrid: a megvesztegethetetlen Veronica Mars eszes, pimasz és szellemes, mintha Marlowe rövid szoknyás, szöszke reinkarnációja volna, miközben komoly magánéleti krízisekkel (egy eltűnt anya hiányával és egy nemi erőszak lassan fakuló árnyékával) is viaskodik, akár a kortárs skandináv krimik sérülékeny nyomolvasói. Tisztességesen megírt alakját Kristen Bell, a 2000-es évek egyik tündöklő sorozatkirálynője (a kígyószerű tolvaj a Deadwoodból, a sérült szupergonosz a Hősökből) látszólag különösebb erőfeszítés nélkül égeti elbűvölt nézőinek retinájába, közvetlenül az elmúlt évek legmenőbb mozgóképes heroináinak (Trinitynek, Beatrix Kiddónak vagy Hit-Girlnek) a képe mellé.

A Veronica Mars izgalmasságáért ugyanakkor nem csupán Bell kisasszony szavatol. Hogy még mi egyéb, az egy-egy rövid próbafutam során nem fog kiderülni: a hivalkodó sorozatok után íme egy széria, ami finoman álcázza számottevő értékeit (s ez végül korai megszűnését okozta a harmadik évad után). Mert elsőre csak annyi látszik, hogy süt a nap, és a csinos lányok szívét a matekóra előtt összetörik az arrogáns fiúk, közben meg feltörnek egy laptopot, esetleg elgázolják a kutyát. Ám a naptejtől csillogó felszín alatt igen sötét szív lüktet. Különösen ebben a most megjelenő - oda-vissza nagyszerű - második évadban: szemünk előtt immár nem csupán részvétre és együttérzésre képtelen, éretlen alakok kavarnak, mint a pesszimistább tinihorrorokban, hanem gyilkosságban, nemi és egyéb erőszakban, csalásban, vérbosszúban és további nettó gonoszságokban érdekelt szörnyetegek. És akkor még ott vannak a szüleik is...

A szövevényes sztorit elbeszélő huszonkét epizód során mesterien egybeszőtt szálakat követve, korrekt indie-popra ringatózva a vigasztalanság pereméig kocsikázhatunk.

Forgalmazza a Pro Video Film

Figyelmébe ajánljuk

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.

A bűvös hármas

Az elmúlt évtizedekben három komoly lakáshitelválság sújtotta Magyarországot. Az első 1990-ben ütött be, amikor tarthatatlanná váltak a 80-as években mesterségesen alacsonyan, 3 százalékon tartott kamatok. A 2000-es évek elejének támogatott lakáshiteleit a 2004 utáni költségvetések sínylették meg, majd 2008 után százezrek egzisztenciáját tették tönkre a devizahitelek. Most megint a 3 százalékos fix kamatnál tartunk. Ebből sem sül ki semmi jó, és a lakhatási válság is velünk marad.