címû könyve "életrajzi regénnyé összeálló novellafüzér" - mondja a fülszöveg. Persze, de ahogy egy "útinapló szempontjából lényegtelen, mi található egy városban", úgy az életrajznál sem érdekes, mi volt, mi van egy életben. Amúgy meg annyira nem áll ez össze - sajnos és szerencsére. Sajnos, mert sok az önismétlés: az itt összegereblyézett, egymásra utaló, egymást újrakontextualizáló novellákban többször is elsül ugyanaz a poén, lefut ugyanaz a történet üresben. Kellemes meglepetés viszont a szerzõ állandó kísérletezõ kedve, ami nem engedi sztorivá silányodni, hamis egésszé rendezõdni az életszilánkokat. Írás az írásban, párhuzamos narráció, idõhurkok, levélforma, önkommentár, vendégszövegek, versbetétek - egyik sem új találmány, de általában jól mûködnek, és ezektõl válik befogadhatóvá az elbeszélõ veszélyesen kiáramló érzelmi és hangulati energiája: a túlcsorduló érzelgõsség, a mûvészetért való lihegõ lelkesedés, az írás szerepének romantizálása, és - fõleg - a határtalan önsajnálat. Persze mindezt az elbeszélõ is tudja magáról. Úgy általában eléggé figyel: az egzisztenciális szorongás és az élet értelme mint olyan ugyanúgy nem hagyja nyugodni, mint a tréningnadrág világjobbító potenciálja. De fõleg a nõk, naná, akik mellett mindig más szerepbe kerül. Szép párosok ezek: a kurva és a lúzer, a teherbe esõ tini és a tanár, a szexi nörsz és a turista - és fõleg Patti Smith és a beteges rajongó. Néha azt éreztem - miközben majdnem végig jól szórakoztam, és bizony, meg is hatódtam néhol - a vége felé, hogy egy magánközlés illetéktelen olvasója vagyok. Nem érdekel a felsorolás, milyen könyveket vásárolt össze ez az alak, és az utolsó írás nagy levelezését is inkább megírni volt muszáj, mint elolvasni. De aki itt beszél, annak nincsen választása, írnia kell, vagy kellene: "Miközben ölelkeztünk, már a szavakat kerestem. De az ébredés kiölte õket, és undorító volt a reggel."
Kalligram, 2010, 264 oldal, 2400 Ft
****
