DVD - Tony & Bill - Richard Loncraine: Különleges kapcsolat

  • Csengery Kristóf
  • 2011. február 10.

Zene

A "special relationship" kifejezés Churchilltől származik, ő jellemezte ilyen semmitmondón a brit-amerikai viszonyt. Ha különlegesen jó kapcsolatot értünk alatta, hát az hol volt, hol nem volt. Nem is kellett más hozzá, csupán az eminens közös érdek, az ideológiai egyezés és a személyes rokonszenv. Mindez meglenni látszott Winston és FDR vagy Reagan és Thatcher között, míg feltűnően hiányzott például Nixon és Heath vagy Clinton és Major idejében. De aztán jött a Wunderkind.

A "special relationship" kifejezés Churchilltől származik, ő jellemezte ilyen semmitmondón a brit-amerikai viszonyt. Ha különlegesen jó kapcsolatot értünk alatta, hát az hol volt, hol nem volt. Nem is kellett más hozzá, csupán az eminens közös érdek, az ideológiai egyezés és a személyes rokonszenv. Mindez meglenni látszott Winston és FDR vagy Reagan és Thatcher között, míg feltűnően hiányzott például Nixon és Heath vagy Clinton és Major idejében. De aztán jött a Wunderkind.

Michael Sheen nem először brillírozik Tony Blairként (Helen McCrory is újrázik Cherie szerepében), de Blair és Clinton kettősét némileg elrajzolták az alkotók. Két egyívású politikust kellett volna látnunk, két liberális újdemokratát, akik egyaránt kötődnek hatvannyolchoz (a '45-ben született Bill 23, az '53-as Tony 15 éves volt 1968-ban), Dennis Quaid viszont túl öregesre veszi Clintont, inkább apafigurát hoz, mint idősebb testvért, és azt sem könnyű elhinnünk, hogy ő lett volna az az amerikai elnök, aki Kennedy óta először mozgatta meg a fiatalság (benne Monica Lewinsky) képzeletét. A különbséget csak növeli, hogy Tony Blairt egy zárdanövendék naivitásával és csillogó szemű lelkesültségével ruházták fel, holott a miniszterelnökségét megelőzően közel két évtizedet húzott már le a politikában.

A másodszor megválasztott amerikai elnök és minden idők legfiatalabb brit kormányfőjének kapcsolata jól indul. Egyetértésre jutnak az ír kérdés rendezésében, ami a múltban többször is aláásta a két ország viszonyát, és 1998-ban létrejön a belfasti megállapodás. Ezzel az óriási fegyverténnyel Blair mindenképpen történelmet írt. A film java részében ezt a felszálló ágban lévő miniszterelnököt állítják egy leszálló ágban lévő amerikai elnök mellé, sőt vele szembe. A kenyértörésre Kosovo ügyében kerül sor, miután az euroszkeptikusként indult Blair (egy helyütt elővezeti azt az elméletét, hogy a legizgalmasabb dolgok, úgymint szex, kaja, zene és pénz, egyből ízetlenné válnak, ha hozzájuk teszszük az "euro" előtagot) mindinkább beleveti magát az uniós politikába. Nem éri be a NATO-bombázással, hanem acélhéjaként követeli a béna kacsától, hogy küldjön szárazföldi csapatokat a Balkánra. S amikor Clinton (jó okkal) vonakodik, Chicagóban hátba támadja.

Az utolsó találkozáson már egy bukott és rezignált férfi figyelmezteti Blairt, hogy óvakodjon a republikánusoktól és Bushtól. A próféta szólt belőle, mondaná erre az ideális néző, aki beveszi a mesét a tiszta lelkű politikusokról és a védtelen ártatlanságról.

Tony Blairt tehát túlfényezték, ugyanakkor hiba volna nem látni, hogy az angolszászok őszintén hisznek a demokráciában, és ezt a hitet a populáris kultúrában is újra meg újra megerősítik. Capra klaszszikusa (Mr. Smith Washingtonba megy) vagy Az elnök emberei széria több pátosszal, a britek (Igenis sorozat, Egy kis gubanc) inkább szatirikus éllel, de megszólítják a politikai közösséget, miközben itt a napi szappant nyomja tévé.

Forgalmazza a Pro Video

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.