Kiállítás - Elegáns börtönök szelleme - Marge Monko: Mondd meg

  • Kürti Emese
  • 2011. február 10.

Zene

Marge Monko észt képzőművész bécsi ösztöndíjasként arról fantáziált, milyen élet folyik ma a város XIX. századi neobarokk, klasszicista, szecessziós homlokzatai mögött. Van-e kulturális kontinuitás a polgárság építészetileg determinált magántereiben, megvannak-e még a régi szőnyegek és bútorok, lehetséges-e rekonstruálni a fennmaradt tárgyi relikviák segítségével egy osztály- és nemi szempontból nagyon kötött életformát. Tanulmányozni kezdte a nagypolgári lakások alaprajzát, hogy kiolvassa belőlük az építészeti funkciók és a társadalmi élet szabályrendszerének összefüggéseit, és miközben egyre mélyebben érdekelte a polgárság asszonyainak díszes ketrece, elvetődött a Freud Múzeumba is. A két szál végül összeért, és a XIX. század enteriőrje olyan ideologikus helyszínné vált a képzőművész kritikai nézőpontja által, amely a prefeminista korszakban jelentős mértékben felelős volt azokért a pszichés megbetegedésekért, melyeket Freudnak sikerült első alkalommal sikeresen gyógyítania.

Marge Monko észt képzőművész bécsi ösztöndíjasként arról fantáziált, milyen élet folyik ma a város XIX. századi neobarokk, klasszicista, szecessziós homlokzatai mögött. Van-e kulturális kontinuitás a polgárság építészetileg determinált magántereiben, megvannak-e még a régi szőnyegek és bútorok, lehetséges-e rekonstruálni a fennmaradt tárgyi relikviák segítségével egy osztály- és nemi szempontból nagyon kötött életformát. Tanulmányozni kezdte a nagypolgári lakások alaprajzát, hogy kiolvassa belőlük az építészeti funkciók és a társadalmi élet szabályrendszerének összefüggéseit, és miközben egyre mélyebben érdekelte a polgárság asszonyainak díszes ketrece, elvetődött a Freud Múzeumba is. A két szál végül összeért, és a XIX. század enteriőrje olyan ideologikus helyszínné vált a képzőművész kritikai nézőpontja által, amely a prefeminista korszakban jelentős mértékben felelős volt azokért a pszichés megbetegedésekért, melyeket Freudnak sikerült első alkalommal sikeresen gyógyítania.

A Lengyel Intézet Platán Galériájában megrendezett kiállítás döntő módon enteriőrfotókból áll, amelyek fragmentumszerűen kapcsolódnak egymáshoz a kritikai konceptualizmus érdekében. Úgy is lehetne mondani, hogy Monko a XIX. század legdivatosabb női stigmájának, a hisztériának mint látványbetegségnek a topográfiáját próbálta kritikailag rekonstruálni azzal, hogy a két fontos diagnosztikai központ, Bécs és Párizs jellemző tereit fényképezte. A burzsoá lakásbelső mint a betegség kialakulásának tere Freud hajdani bécsi lakásának és várótermének képéhez mint a gyógyítás helyszínéhez kapcsolódik, a párizsi Salptriére kórház fotói pedig Jean-Martin Charcot neurológus praxisához kötődnek.

A képek tehát a fényképezés kettős természetét, a dokumentum és a fikció közötti kilengéseket veszik alapul. Belépéskor, egyfajta szignatúraként a képzőművész fölnagyított, szivarozó portréja fogad. Ez ugye maga a realitás, a szivar is meg az összehúzott szem és a zsebből kiszoruló hüvelykujj, mégis Freud legismertebb portréfotójával takarjuk ki rögtön a fiatal nő valóságát. Monko eljátssza Freudot, anélkül, hogy komikus lenne, és anélkül, hogy tökéletesen megőrizné Freud komolyságát.

Minden kritikai szándék ellenére képei megőrzik annak a történelmi ténynek a hangsúlyosságát, hogy milyen sokat köszönhet a női emancipáció a pszichoanalízisnek. Bár épp Freud volt az, aki bebizonyította, hogy a testi és lelki tényezők összefüggéséből kialakuló hisztérikus betegállapot korántsem csak a nőkre jellemző, még a mai vulgáris közbeszéd is jelzi, hogy a terminust a nők és a gyerekek számára tartják fönn. Charcot sokat tett azért, hogy a színpadias látványosságokká váló előadások Európa-szerte az orvosi publikációk vezető témájává váljanak a XIX. század végére, de módszeréről (elektrosokk és hideg zuhany) viszonylag korán kiderült, hogy terápiás célra alkalmatlan, kínzásra ellenben remekül beválik. Monko egyik kórházi enteriőrfotóján látható az a festmény, amely az összehajoló férfiak gyűrűjében álló nőbetegről készült, világosan kifejezve az erőviszonyokat: az ösztönein uralkodni képtelen (tehát állati jellegű) nőbeteget a ráció, a tudás és a gyakorlatias józanság magasabb rendű erői veszik körül.

Monko fölhasználta Charcot rajzait, amelyek az epileptikus rohamoktól szenvedő - jellemzően fiatal - nőkről készültek, nem minden erotikus beleérzés nélkül. Saját fotóin ezeket a testhelyzeteket reprodukálta, díszes nagypolgári környezetben. A fényképezés a mai kulturális érzékenység számára távoli és színpadszerű kulisszává teszi a hajdani női termeket, ahol, mint tudjuk, szabályszerűen folyt az élet, hímzéssel, varrogatással és várakozással. Ebben az elegáns börtönben szellemszerűen jelenik meg a fotográfus kicsavarodó teste - akrobatikus pózokban az ismeretlen eredetű, fizikai tüneteket produkáló lelki betegség (ábrázolásának) következtében. Freud előtt nem volt nyilvánvaló, hogy a betegség nemcsak az elfojtások arisztokratikus áldozatait sújtja, hanem a sűrűn bántalmazott, szexuális erőszaknak gyakran kitett munkáslányok is pszichés okokból szorultak kezelésre. A közös tényező az eltérő mértékű szabadságkorlátozás volt, függetlenül attól, hogy a házassági konvenciók és a társadalmi illem vagy a brutális egzisztenciális sérelmek jelentették a fő okot.

A prostituáltak és elmebetegek számára fönntartott hírhedt Salptriére kórházban, ahol Monko alávetette magát a Charcot-zuhanynak, Freud tanulmányozta a hipnózis- és szuggesztióbemutatókat, de Charcot-val ellentétben figyelni kezdett arra, amit a hisztériások mondtak. Ebből a figyelemből alakult ki az a nő szempontjából még mindig alárendelt szerep, amely a fekvés-ülés közötti pozicionális hierarchiából ered, valamint a pszichoanalízis módszerének vizuális képe, ahogy Monko fotóján látható. A "beszélgetőkúra" ihletője, egyesek szerint feltalálója azonban Anna O, valódi nevén Bertha Pappenheim volt: nem is Freud, hanem a jól ismert bécsi orvos, Josef Breuer betege, a későbbiekben a német zsidó nőmozgalom meghatározó alakja. Freud érdeklődését fölkeltette Pappenheim verbalitáson és katarzison alapuló gyógyulásának története, és leggyakrabban említett esetévé tette meg, habár sosem találkozott vele személyesen. A beszéd mint terápiás módszer azonban mindenképp a fiatal nő történetén keresztül épült be a pszichoanalízis gyakorlatába.

Innen nézve Monko-Freud portréját a dominancia szabályszerű elve némiképp borulni látszik. Kalandos szerepjáték helyett a fénykép láthatóvá teszi a pszichoanalízis történetének olyan aspektusát, melyben a nőknek éppenséggel a kezdeményezés és az innováció jut. És egész jól áll neki a szivar.

Lengyel Intézet, Platán Galéria, március 24-ig

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.