Mint a filmvégi feliratokból megtudni, állatok a forgatás során nem sérültek, így nyilván az a statisztaként debütáló légy is él és virul valahol Amerikában, melyet a zavart lelkû fõhõs (felsõ tízezerbeli család sarja: anya öngyilkos, apa akarnok, feleség eltûnt személy) újságpapírral a kezében agyoncsapni készül. S miközben félhomályos odújában (berendezõ: Norman Bates) a célra, azaz a légyre tart, valahol messze egy általa felbérelt kisnyugdíjas ugyanezt teszi, csak nem újsággal, hanem lõfegyverrel, és nem légyre tart, hanem nõre, régi dolgok kellemetlenkedõ tanújára. Az elkövetkezõ bravúrjelenetben a vonósok baljós nyekergése alatt egyszerre dördül el a pisztoly LA-ben, és csap le az újság Texasban - van még néhány ilyen, a nagy thrillerelõdök elõtt tisztelgõ jelenet, a filmes ambíciók azonban a tisztelgésnél jóval tovább nyúlnak. A hasonlóság - újabb filmvégi közlés - élõ vagy holt személyekkel például egyáltalán nem a véletlen mûve. Él valahol Amerikában egy Robert Durst nevû ember, aki sok mindenben hasonlít a filmbeli légyvadászra (Ryan Gosling); az õ felesége is gyanús körülmények között tûnt el, az õ egyik jó ismerõsével is gyanús körülmények között végzett valaki, õ is hordott nõi ruhát, és adta nõként a némát, és õ is feldarabolt egy kisnyugdíjast. Durst állítólag bírta a filmet, már hogy is ne bírta volta. Igaz ugyan, hogy a mû szerint a feleség (Kirsten Dunst) és a jóbarát is az õ lelkén szárad, de Hollywood, szokásos tanácstalanságában, mégis jól bánt vele: hõs lett, még ha negatív is.
Forgalmazza a Pro Video
** és fél
