Vörös hajú hősünk ugyanis az akusztikus gitárzenét és a hiphopot kötötte össze az élet kemény oldalát annak romantikája felől megfogó, gáncstalan popzenéjében.
2012-re aztán a stílszerűen + (mint összeadás) című debütalbuma többszörös platinalemez lett, és már a tengeren túl is azt kezdték beszélni, hogy ő lehet az új globális férfi popsztár. Ed, a kapcsolatok embere pedig ugyanazt csinálta, mint eddig. Kiállt egy szál gitárral - csak most már Taylor Swift turnéján, ezrek elé, illetve továbbra is együttműködött bárkivel, legyen az Lupe Fiasco vagy Elton John. Sheeran így voltaképp a "csináld magad" módszerével hozta össze azt a piacképes sztorit, amiért fél karjukat odaadnák a kereskedelmi tévék producerei.
x (szorzás) című második lemeze előtt már jelezte, hogy Justin Timberlake világa felé fog elindulni, ez a logikus lépés pedig nem jelent mást, mint az eddigi képlet felszorzását a populáris R&B-vel - még a műfaj fősodrában tempózó Pharrellel is egymásra találtak néhány közös szám erejéig. Közben végig ott zizeg az őszinteség letétjeként a gitárhúrok hangja, ahogy a hiphopos elemek is megmaradtak, csak a drámai ívek duzzadtak még nagyobbra. Mindez pedig abban a tőle megszokott szimpatikus középszerben egyesül, amivel vér nélkül lehet világokat hódítani.
Warner, 2014
