Lemez

Ef.Zámbó Happy Dead Band: 1991 – Metastabil – 2014

  • Sisso
  • 2014. október 25.

Zene

1991 – Metastabil – 2014 - címmel jelentette meg összefoglaló jellegű CD-jét a Happy Dead Band, illetve a frontember ef.Zámbó István, alias Öcsi, aki saját bevallása szerint autodidakta képzőművész, és más műfajokban – például a könnyűzenében – is kísérletező alkotó.

Magánkiadású lemez, egyébként harmadik a sorban. Volt bemutató is áprilisban az A38-on, és minden koncert, legalább heti egyszer, azóta is egy lízingelt lemezbemutató. A felvételeket azok fogják élvezni igazán, akiket érdekel a dadaista szórakoztatóipar története, ne adj’ isten, végigbulizták ezekre a dalokra a 20. század végét és a 21. század elejét, valamint még mindig buliznak, vagy legalábbis szívesen elmerengenek lábrázva az aranynapokon.

A Bizottság avantgárd bájától a rákendroll megszállottságán és a blues mélységein át a magyar táncdalok szomorkás hangulatáig minden benne van a tizenhét számban. Könnyűzenei tablónál mégis több, mert a szövegek filozofikusak, humorosak, tartósnak tűnnek. Ahogy ef.Zámbó festményein, rajzain és szobrain, úgy a szövegeiben is az elviselhetőbb arcát mutatja a világ.

„Szerelem, élet, halál, valamelyik előbb-utóbb lekaszál”, vagy „te elhagysz, én elhagylak, ő elhagy és mi elhagyjuk őt”, esetleg „Szentendre, Hidegkút és Brazília, nincsen ebben semmi, de semmi hiba”, meg „elvette az eszemet a pia, hatott rám sok ideológia” és sorolhatnám. Mulatni kell, toporogni, riszálni, akármilyen a cudar világ.

„Nincs igény ezen a tájon, menjünk el innen, hogy ne fájjon, rég elhalt a begóniánk, meddig tart az agóniánk…” Ez a dal például a kilencvenes évekből a kedvencem, de lehet, hogy korábbról. Hiába énekelték nekünk ilyen szépen, nem vettük elég komolyan. De ők sem, és így legalább, bár hülyék jönnek, hülyék mennek, van valami, ami meta­stabilan itt maradt velünk.

Magánkiadás, 2014

Neked ajánljuk