Koncert

„Egy negyeddisznó…”

Csordás Klára és a Ligeti Ensemble

  • Molnár Szabolcs
  • 2019. április 21.

Zene

Mire a szabadság? – kérdeztem magamtól csütörtök este a BMC-ben, miközben a mindig oly komoly, mindig oly eltökélten az eget pásztázó Szofija Gubajdulina Akasztófadalok című művét (1996) hallgattam, mely dalok egyikében a cikk címében szereplő lény táncol.

Ugyanekkor, pár sarokkal arrébb, a Zeneakadémián, az Óbudai Danubia Zenekar éppen megrendítő hegedűversenyét, az Offertoriumot játszotta Kelemen Barnabás vezényletével (!) és Cosima Soulez-Larivière ihletett szólójával. Visszahallgattam, visszanéztem a

Facebookon, és a mű tényleg megrendítő, az előadás pedig tényleg ihletett volt.

A BMC-ben úgy tűnt, hogy a Christian Morgenstern abszurd verseire írt Akasztófadalokban Gubajdulina az Asztreja zeneszerzőcsoport improvizációs szeánszainak hangulatát is megpróbálta volna visszaidézni. A csoport arról volt híres, hogy a szovjet művészeti nyilvánosságtól elvonultan, a maguk kedvére játszottak szabad improvizációs zenét népi hangszereken, vagy ami épp kéznél volt. A lényeg talán az lehetett, hogy ne legyenek az adott hangszer specialistái, így mindenféle kötöttség nélkül kezdhettek a „húrok pengetésihez”. Az ekként megszülető váratlan hangképek aztán megtermékenyítően hatottak a majdan megírandó darabokra, a közösen eltöltött idő totális szabadsága pedig némi kárpótlást adott a totális szabadsághiányban élt hónapokért, évekért. Hab a tortán, hogy a csoport összes tagja 1979-ben felkerült a betiltott komponisták listájára.

Hogy mindezzel mit is kezdjünk 2019-ben – kérdés. A dalokat előadó és a kisegyüttest vezénylő Csordás Klára az abszurd szövegek felől közelítve igyekezett a darab nyomába eredni, ami néha kielégítőnek, néha kevésnek bizonyult. Ugyanakkor be kell vallani, hogy hazafelé indulóban, majd másnap és harmadnap is ez a mű motoszkált a fejemben, és nem az előadói szempontból optimálisnak ható másik két darab, Serei Zsolt Stets blickend in die Höh’ és Eötvös Péter Shadows című kompozíciója. E művek felhatalmazzák a hallgatót arra (aki így felhatalmazva is érzi magát), hogy egy tisztán esztétizáló befogadói pozíciót vegyen fel. Ez is, az is concertoféleség, Sereinél az angolkürt (és a trombita), Eötvösnél a fuvola és a klarinét kap kiemelt szerepet. Serei darabját többször hallottam már, mindig is elbűvölt a részletgazdag, sűrű zenei anyag és a formai lépték kényelmességének, tágasságának kontrasztja, a mikro és makro közötti feszültség, illetve az az alkotói szabadság, mely vállalja mindennek a kockázatát.

A Ligeti Ensemble élén Rácz Zoltán vezényelt, az angolkürtszólót Ella Dániel játszotta; összességében egy közel ideális interpretá­ciót hallhattunk. Ami a hangzást, az egyéni – Kaczander Orsolya (fuvola), Klenyán Csaba (klarinét) – és ensemble-teljesítményt illeti, Eötvös Péter totális hangteret bekapcsoló, az egyébként soha nem hallható légzészörejeket is felnagyító és kézzelfogható közelségbe hozó munkája (a BMC-ben tökéletesen érvényesült a hangosítás, a közönséget körbevevő hangszórók beállítása hibátlan volt) varázslatos atmoszférát teremtett. Ki akarná meghallani ilyenkor a hangszövedék felfesléseiben a drámát?

Budapest Music Center, február 14.

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is. Munkássága középpontjában a normák, a hatalmi technológiák, a queer identitás, valamint a magánélet és az intimitás politikájának kérdései állnak.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Megbillenve

Eddig csak a fideszes médiagépezet és a kormányzati, állami propaganda folytatott lélektani hadviselést (is) Magyar Péter ellen, ám jó ideje működik ez már visszafele is – úgy tűnik, nem is hatástalanul.

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.

Dőlve halnak

Lóhalálában terjesztették be és fogadták el egy salátatörvénybe csomagolva a védett erdők könnyebb letarolását lehetővé tevő módosításokat a kormánypárti képviselők. Az erdőkért aggódó szakemberek is csak találgatnak, kinek sürgős a várható erdőirtás.