Esetében a „reneszánsz ember”, a „multitalentum” vagy a „műfajhatárokon átlibbenő alkotó” megjelölés csupán tétova közhely, amelyekhez képest a valóság színesebb és izgalmasabb. A manchesteri tudósjelöltből, képzett pianistából lett DJ és elektronikus zenei producer világéletében arra törekedett, hogy a klasszikus és neoklasszikus zenékből (példaképei: Claude Debussy és Olivier Messiaen), jazzből (némiképpen Bill Evans nyomdokain) és a kellő alázattal használt elektronikából egyszerre építkezve hozzon létre különleges és egyedi hangképeket.
A korábban 16 tagú zenekarával, a Floating Points Ensemble-lal muzsikáló Shepherd ezúttal merész húzásként a jazz egyik élő legendájával, Pharoah Sanders szaxofonossal készített közös lemezt. E találkozás azonban nem előzmények nélküli: Sandersnek megtetszett Shepherd 2015-ös bemutatkozó lemeze, az Elaenia, és idővel össze is barátkozott vele. Mint a lenyűgöző végeredményből is kitűnik, a kettejük közötti több mint négy évtizedes korkülönbség sem számított, a lemezkészítés, a közös alkotás során sikerült tökéletesen egymásra hangolódniuk, ötleteik, zenei megoldásaik rendre egymást erősítik. A Promises végeredményben szinte egyetlen, habár 9 fejezetre (Movement 1–9) tagolt szimfonikus mű, folyamatos, csupán hatásszünetekkel felosztott kompozíció, amely az ambient elektronika felől nyit a kozmikus jazz felé, de befogadása közben a legkevésbé izgat, hogy hová skatulyázzuk be, amit hallunk.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
