Lemez

Egy szuszra

Floating Points, Pharoah Sanders, London Symphony Orchestra: Promises

  • - minek -
  • 2021. április 7.

Zene

Sam Shepherd, azaz Floating Points minden szempontból különleges figurának számít még az elektronikus (tánc)zene csodagyerekekben oly gazdag világában is.

Esetében a „reneszánsz ember”, a „multitalentum” vagy a „műfajhatárokon átlibbenő alkotó” megjelölés csupán tétova közhely, amelyekhez képest a valóság színesebb és izgalmasabb. A manchesteri tudósjelöltből, képzett pianistából lett DJ és elektronikus zenei producer világéletében arra törekedett, hogy a klasszikus és neoklasszikus zenékből (példaképei: Claude Debussy és Olivier Messiaen), jazzből (némiképpen Bill Evans nyomdokain) és a kellő alázattal használt elektronikából egyszerre építkezve hozzon létre különleges és egyedi hangképeket.

A korábban 16 tagú zenekarával, a Floating Points Ensemble-lal muzsikáló Shepherd ezúttal merész húzásként a jazz egyik élő legendájával, Pharoah Sanders szaxofonossal készített közös lemezt. E találkozás azonban nem előzmények nélküli: Sandersnek megtetszett Shepherd 2015-ös bemutatkozó lemeze, az Elaenia, és idővel össze is barátkozott vele. Mint a lenyűgöző végeredményből is kitűnik, a kettejük közötti több mint négy évtizedes korkülönbség sem számított, a lemezkészítés, a közös alkotás során sikerült tökéletesen egymásra hangolódniuk, ötleteik, zenei megoldásaik rendre egymást erősítik. A Promises végeredményben szinte egyetlen, habár 9 fejezetre (Movement 1–9) tagolt szimfonikus mű, folyamatos, csupán hatásszünetekkel felosztott kompozíció, amely az ambient elektronika felől nyit a kozmikus jazz felé, de befogadása közben a legkevésbé izgat, hogy hová skatulyázzuk be, amit hallunk.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.